KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

       
   2022/június
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Óhullám A Nemzeti Filmalap (2011-19) filmjei
• Murai András: Gyomorgörcs és puncstorta Ügynökfilmek a Kádár-korszakról
• Rudolf Dániel: Áldozathozatal Beszélgetés Zsigmond Dezsővel
• Kelecsényi László: Pisti a filmgyárban Örkény-mozi
• Huber Zoltán: Követni a formát Beszélgetés Sophy Romvarival
NŐI TESTEK
• Forgács Nóra Kinga: Anyanyelv Női reprodukciós horrorfilmek
• Bartal Dóra: Mintha orvos írta volna fel Autoerotika a sorozatokban
• Varró Attila: A vágy tüze Szörnylányok és rémapák
• Kovács Kata: Semlegesítsd a belső pandádat Domee Shi: Pirul a panda
LENGYEL VILÁGOK
• Fekete Tamás: Dubaji lányok, lengyel nők Maria Sadowska
• Szíjártó Imre: Csodás életek Lengyel hétköznapfilmek
• Varga Zoltán: Összefüggések pókhálója Gombrowicz és Żuławski
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Lovas Anna: Emlék-kollázsok Lynda Barry: One! Hundred! Demons!
AMERIKAI ÁLMOK
• Géczi Zoltán: Techno-Messiások tündöklése és bukása Amerikai startup: sorozatok és filmek
• Orosdy Dániel: Összebilincselve Sidney Poitier (1927-2022)
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Idegen akcentusok találkozása Toulouse: Cinélatino
TÉVÉFILM
• Schubert Gusztáv: Családi kalitka Paczolay Béla: Pacsirta
• Kolozsi László: Frigye nem lett sikeres Tóth Tamás: Frici és Aranka
• Pethő Réka: Ez nem cég, hanem színház? Madarász Isti: Ecc-pecc
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: A halászlé és a tenger Pálinkás Norbert: Katinka
• Huber Zoltán: Hamlet, a barbár Robert Eggers: Az északi
• Varró Attila: Nickelodeon Tom Gormican: A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya
MOZI
• Déri Zsolt: Szerelmes nehézfiúk
• Kovács Kata: Soha néha mindig
• Baski Sándor: Doctor Strange az őrület multiverzumában
• Vajda Judit: Hölgy
• Rudas Dóra: Kis lecke a szerelemről
• Pazár Sarolta: Mindenki utálja Johant
• Kovács Patrik: Camelot – Harcok trónja
• Varró Attila: Downtown Abbey: Egy új korszak
STREAMLINE MOZI
• Kovács Gellért: Fordulópont
• Benke Attila: Maixabel
• Huber Zoltán: Utazás
• Sándor Anna: Novícia
• Jordi Leila: Umma – Anyám szelleme
• Déri Zsolt: Stamping Ground
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Apokrif történelem

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Umma – Anyám szelleme

Jordi Leila


Umma – amerikai, 2022. Rendezte és írta: Iris K. Shim. Kép: Matt Flannery. Zene: Roque Banos. Szereplők: Sandra Oh (Amanda), Fivel Stewart (Chrissy), Dermot Mulroney (Danny), Odeya Rush (River). Gyártó: Stage 6 Films / Starlight Media. Forgalmazó: TVGo. Feliratos. 83 perc.

 

Iris K. Shim Umma (az „édesanya” szó koreai megfelelője) című első nagyjátékfilmjében a természetfeletti horror műfajához nyúl, hogy a generációkon átívelő traumák feldolgozásáról beszéljen. A film története egyszerű: adott egy traumatizált első generációs amerikai-koreai anya, aki a világ zajától távol neveli tini korú lányát. A lánynak semmi kapcsolata sincs koreai gyökereivel, de az amerikai társadalomból is kilóg, barátok nélkül él, egyedül anyjával ápol közeli kapcsolatot. A látszólagos nyugalom akkor borul fel, amikor egy régen látott koreai nagybácsi egészen a házukig hozza a nő elhunyt anyjának maradványait egy bőröndben. A Sandra Oh által megformált Amandát kísérteni kezdi bántalmazó anyja szelleme, és bár mindent megtesz azért, hogy eltitkolja sötét múltját a lánya elől, az öröklött lelki sebek anyáról leányra szállnak. A horror műfaja kiváló választás az ilyen súlyos tematika feldolgozásához, az elfojtott emlékek, a megszállottság érzése mind összhangban állnak az Amanda által megélt trauma pszichológiai hátterével. A filmben megjelenő motívumok is ezt erősítik: a bőröndbe zárt hamvak és emléktárgyak, az elektromosságtól való félelem okozta állandó félhomály, vagy a pincébe zárt gyerek, akinek csak a hangját halljuk.

Az Umma értéke nem műfajiságában keresendő, hiszen ebben alulmarad társaihoz képest, nem elég eredeti sem a történetmesélés, sem a vizuális megoldások szintjén. Az anya-lánya kapcsolat viszont kimondottan szépen van ábrázolva, megjelenik az elengedés motívuma, az egyedülléttől való félelem, valamint az aggasztó gondolat, miszerint egy idő után mindenki pontosan azokat a hibákat követi majd el, amiket a szülei. Bár egyértelműen egy bántalmazó, érzelmileg labilis anyát látunk, a hangsúly mégis a fájdalom elengedésére és feldolgozására terelődik. Az Umma nem kimondottan a horror rajongóinak kedvez, ugyanakkor a maga módján eredeti társadalomrajz, amely pontosan jeleníti meg az első és második generációs bevándorló családok problémáit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/06 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15379