KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

       
   2022/június
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Óhullám A Nemzeti Filmalap (2011-19) filmjei
• Murai András: Gyomorgörcs és puncstorta Ügynökfilmek a Kádár-korszakról
• Rudolf Dániel: Áldozathozatal Beszélgetés Zsigmond Dezsővel
• Kelecsényi László: Pisti a filmgyárban Örkény-mozi
• Huber Zoltán: Követni a formát Beszélgetés Sophy Romvarival
NŐI TESTEK
• Forgács Nóra Kinga: Anyanyelv Női reprodukciós horrorfilmek
• Bartal Dóra: Mintha orvos írta volna fel Autoerotika a sorozatokban
• Varró Attila: A vágy tüze Szörnylányok és rémapák
• Kovács Kata: Semlegesítsd a belső pandádat Domee Shi: Pirul a panda
LENGYEL VILÁGOK
• Fekete Tamás: Dubaji lányok, lengyel nők Maria Sadowska
• Szíjártó Imre: Csodás életek Lengyel hétköznapfilmek
• Varga Zoltán: Összefüggések pókhálója Gombrowicz és Żuławski
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Lovas Anna: Emlék-kollázsok Lynda Barry: One! Hundred! Demons!
AMERIKAI ÁLMOK
• Géczi Zoltán: Techno-Messiások tündöklése és bukása Amerikai startup: sorozatok és filmek
• Orosdy Dániel: Összebilincselve Sidney Poitier (1927-2022)
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Idegen akcentusok találkozása Toulouse: Cinélatino
TÉVÉFILM
• Schubert Gusztáv: Családi kalitka Paczolay Béla: Pacsirta
• Kolozsi László: Frigye nem lett sikeres Tóth Tamás: Frici és Aranka
• Pethő Réka: Ez nem cég, hanem színház? Madarász Isti: Ecc-pecc
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: A halászlé és a tenger Pálinkás Norbert: Katinka
• Huber Zoltán: Hamlet, a barbár Robert Eggers: Az északi
• Varró Attila: Nickelodeon Tom Gormican: A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya
MOZI
• Déri Zsolt: Szerelmes nehézfiúk
• Kovács Kata: Soha néha mindig
• Baski Sándor: Doctor Strange az őrület multiverzumában
• Vajda Judit: Hölgy
• Rudas Dóra: Kis lecke a szerelemről
• Pazár Sarolta: Mindenki utálja Johant
• Kovács Patrik: Camelot – Harcok trónja
• Varró Attila: Downtown Abbey: Egy új korszak
STREAMLINE MOZI
• Kovács Gellért: Fordulópont
• Benke Attila: Maixabel
• Huber Zoltán: Utazás
• Sándor Anna: Novícia
• Jordi Leila: Umma – Anyám szelleme
• Déri Zsolt: Stamping Ground
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Apokrif történelem

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Camelot – Harcok trónja

Kovács Patrik


Kaamelott - Premier volet – francia, 2021. Írta és rendezte: Alexandre Astier. Kép: Jean-Marie Dreujou. Zene: Alexandre Astier. Szereplők: Alexandre Astier (Artúr), Antoine de Caunes (Dagonet), Thomas Cousseau (Lancelot), Christian Clavier (Jogtanácsos). Gyártó: Regular. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 120 perc.

 

Se szeri, se száma azoknak a mozgóképeknek, melyeket a nyugat-európai kultúra egyik sarokkövének számító Artúr-mondakör ihletett: Bressontól (Lancelot, a Tó lovagja) a Monty Pythonon át (Gyalog galopp) John Boormanig (Excalibur) seregnyi alkotó álmodta már vászonra a legendák ködébe burkolózó briton király és a Kerekasztal lovagjai örökbecsű históriáját. Idehaza talán kevesen tudják, de Franciaországban a kétezres évek közepén szárba szökkent egy arrafelé máig óriási nimbusznak örvendő, közelítésmódját és formátumát tekintve is trendtörő tévésorozat, a Camelot, amely egy rendhagyónak tűnő eszköz – a dévaj humor – segítségével kísérelte meg huszonegyedik századivá hangolni az időtlen mítoszt. A széria tizenhárom évvel ezelőtt ugyan véget ért, ám mindenható atyja, Alexandre Astier (aki íróként, rendezőként, színészként, zeneszerzőként és vágóként szolgálta a produkciót) úgy érezte, meséje még nem kerek: nagyjátékfilmes keretek között képzelte el – és valósította meg – a folytatást.

A furcsa redivivus meglehetősen kétesre sikeredett. A Camelot – Harcok trónja „csupán” egy nagyszabású filmtrilógia nyitánya, egyúttal valóságos csodabalzsam a régóta böjtölő, keményvonalas rajongók számára, ám mindazok, akik nem cipelik magukkal a vetítőterembe a tévésorozatról szerzett előzetes tudásukat, nyilvánvalóan hátrányból indulnak. Ugyanakkor – és ezt Astier nyilatkozata is megerősíti – a Harcok trónja a tágabb publikum megszólítására is kísérletet tesz. Merészen elrajzolt, kerge karakterei, olykor-olykor megvillanó pengeéles humora, továbbá – nagyfilmes viszonylatban is – parádés képi világa tényleg lehengerlőek; igazán kár, hogy Astier túl bőre szabja a játékidőt, s a cselekmény is töredezettebb a kelleténél: nem ritkán hektikusan ingadozó színvonalú jelenetek váltják egymást. A Camelot azonban csiszolatlansága ellenére is egzotikus élmény: Artúr király megannyi ezüstvásznas inkarnációja között aligha találhatunk ennél egyedibbet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15389