PapírmoziApokrif történelemPapírmoziKránicz Bence
2017-ben indult Mészáros János író és Németh Levente rajzoló történelmi kalandképregény-sorozata, a Királyok és keresztek. A kész forgatókönyvből Németh a magyar piacon szokatlanul fegyelmezett tempóban, részről részre fejlődve készítette el az albumokat, és bár a második résznél egy nagy kiadó is besegített nekik, a befejezést a szerzők saját maguk jelentették meg 2021 végén. Közben francia kiadót is találtak a sorozathoz, a Királyok és keresztek tehát mindenképp sikertörténetnek számít a kortárs magyar képregénypiacon. Ehhez arra is szükség volt, hogy az alkotók a szokásosnál jóval nagyobb figyelmet fordítsanak a marketingre, sőt „árukapcsolásra” is jutott energiájuk: Mészáros regényben is feldolgozta az Imre herceg halálához vezető összeesküvések, intrikák és véres ütközetek történetét. A Királyok és keresztek tehát izgalmas példája annak, hogyan juthat el ma egy új magyar képregény a közönségéhez. A Memento mori című, harmadik kötet ugyanakkor hagy némi hiányérzetet maga után, elsősorban a történet lekerekítése miatt. A történelemkönyvekből mindenki tudhatja, mikor halt meg Imre herceg, halálának pontos körülményei azonban épp elég homályosak ahhoz, hogy teret hagyjanak az írói képzeletnek. Mészáros fikciójában legalább ketten vadásznak a kormányzás terhét István királytól átvenni készülő hercegre, raádásul egy hűséges testőr és egy boszorkánynak mondott lány is fontos szerephez jut. Éppen csak Imre tűnik el a saját történetéből. Valóban rendkívül nehéz lehetett magasan tartani a téteket egy olyan hős kalandjaiban, akiről tudjuk, hogy meg fog halni, a helyzetben rejlő tragikus potenciált azonban a Királyok és keresztek nem tudja maradéktalanul kiaknázni. Ahhoz túl széttartóvá válik az elbeszélés, túlságosan sok szálat kell elvarrni 60 oldalon. Az alkotók nyilatkoztak róla, hogy a terjedelmi korlátokat a francia kiadás kényszerítette rájuk – ez magyarázza, de meg nem oldja a helyenként elkapkodottnak tűnő lezárást. Mindazonáltal Németh Levente immár magabiztossá vált panelkezelése és látványos akciójelenetei – valamint Lakner Gizinek az első epizódnál sokkal elevenebb, bátrabb színezése – gondoskodnak róa, hogy a Királyok és keresztek utolsó felvonása is lendületes, szórakoztató olvasmány legyen. Valami mégis azt súgja, az alkotók ennél többet is ki tudtak volna hozni az ígéretes alapötletből. * Ha valakit igazán nem vádolhatunk azzal, hogy nem hoz ki mindent egy ötletből, az Mike Mignola. Az amerikai író-rajzoló idestova harminc éve a démonnak született, de az emberi civilizáció megőrzéséért harcoló Hellboy kalandjainak krónikása. Mióta az alapsorozat véget ért, különkiadások és spin-off címek gondoskodnak róla, nehogy okkult nácis ponyvaképregények nélkül maradjunk. Ezek közül a – Hellboyt is soraiban tudó – Paranormális Kutató és Védelmi Hivatal ügyeinek szentelt, jelenleg is futó széria bizonyult a legnépszerűbbnek, amelyen Mignola főként ötletgazdaként és íróként dolgozik. A rajzolói szerepkört történetenként másra bízza, miközben a zseniális színező, Dave Stewart segít megőrizni a sorozat vizuális egységét. Az első kötetben Alex Maleev a vendégművész, akit a magyar olvasók a Fenegyerek legjobb korszakából ismerhetnek, de Hellboy világa is remekül illik hozzá. Neki jutott a megtiszteltetés, hogy a démonporonty legelső nyomozói megbízatását megrajzolja. Az 1952-ben játszódó, Mignola ellenállhatatlan lendületével és gátlástalan grand-guignol stílusában megírt történet Brazíliában, az isten háta mögötti vidéken játszódik, ahol hullani kezdenek a falusiak. Kisvártatva bujkáló nácik és Frankenstein-szörnyként átoperált majmok is feltűnnek a történetben, de akkor lepődnénk meg, ha nem így lenne. Mignola világának igazi vonzereje az ósdi horrorklisék exploitation-zamatú felelevenítésében és a főhős lakonikus alakjában rejlik, ezekkel kapcsolatos elvárásainkat pedig a P.K.V.H. sorozata is teljesíti. Miért is gondolnánk, hogy több évtizednyi hellboyozás után Mignola elvéti a lépést? Levi & Sinonimo (Németh Levente – Mészáros János): Királyok és keresztek 3. – Memento mori. Színes, keményfedeles, 68 oldal. Kiadó: Képes Krónikák. Mike Mignola – John Arcudi – Alex Maleev: Hellboy és a P.K.V.H. – 1952. Színes, puhafedeles, 144 oldal. Kiadó: Vad Virágok.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
