KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

       
   2022/június
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Óhullám A Nemzeti Filmalap (2011-19) filmjei
• Murai András: Gyomorgörcs és puncstorta Ügynökfilmek a Kádár-korszakról
• Rudolf Dániel: Áldozathozatal Beszélgetés Zsigmond Dezsővel
• Kelecsényi László: Pisti a filmgyárban Örkény-mozi
• Huber Zoltán: Követni a formát Beszélgetés Sophy Romvarival
NŐI TESTEK
• Forgács Nóra Kinga: Anyanyelv Női reprodukciós horrorfilmek
• Bartal Dóra: Mintha orvos írta volna fel Autoerotika a sorozatokban
• Varró Attila: A vágy tüze Szörnylányok és rémapák
• Kovács Kata: Semlegesítsd a belső pandádat Domee Shi: Pirul a panda
LENGYEL VILÁGOK
• Fekete Tamás: Dubaji lányok, lengyel nők Maria Sadowska
• Szíjártó Imre: Csodás életek Lengyel hétköznapfilmek
• Varga Zoltán: Összefüggések pókhálója Gombrowicz és Żuławski
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Lovas Anna: Emlék-kollázsok Lynda Barry: One! Hundred! Demons!
AMERIKAI ÁLMOK
• Géczi Zoltán: Techno-Messiások tündöklése és bukása Amerikai startup: sorozatok és filmek
• Orosdy Dániel: Összebilincselve Sidney Poitier (1927-2022)
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Idegen akcentusok találkozása Toulouse: Cinélatino
TÉVÉFILM
• Schubert Gusztáv: Családi kalitka Paczolay Béla: Pacsirta
• Kolozsi László: Frigye nem lett sikeres Tóth Tamás: Frici és Aranka
• Pethő Réka: Ez nem cég, hanem színház? Madarász Isti: Ecc-pecc
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: A halászlé és a tenger Pálinkás Norbert: Katinka
• Huber Zoltán: Hamlet, a barbár Robert Eggers: Az északi
• Varró Attila: Nickelodeon Tom Gormican: A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya
MOZI
• Déri Zsolt: Szerelmes nehézfiúk
• Kovács Kata: Soha néha mindig
• Baski Sándor: Doctor Strange az őrület multiverzumában
• Vajda Judit: Hölgy
• Rudas Dóra: Kis lecke a szerelemről
• Pazár Sarolta: Mindenki utálja Johant
• Kovács Patrik: Camelot – Harcok trónja
• Varró Attila: Downtown Abbey: Egy új korszak
STREAMLINE MOZI
• Kovács Gellért: Fordulópont
• Benke Attila: Maixabel
• Huber Zoltán: Utazás
• Sándor Anna: Novícia
• Jordi Leila: Umma – Anyám szelleme
• Déri Zsolt: Stamping Ground
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Apokrif történelem

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévéfilm

Paczolay Béla: Pacsirta

Családi kalitka

Schubert Gusztáv

A szépség zsarnoksága erősebb, mint valaha.

 

A Pacsirta 1920-es évek egyik legmélyebb magyar regénye. Az egyik, mert Kosztolányi még három klasszikust remekelt köré (Néró, a véres költő, Aranysárkány, Édes Anna).  A konfliktusok, jellemek, társas kapcsolatok, léthelyzetek erősen különböznek, de mindegyik a lélektani próza csúcsa.

A Pacsirta a családi mikrokozmosz kepleri pontosságú asztronómiája. A riasztóan csúnya lányuk miatt szenvedő Vajkay-família ugyan szerencsére nem tipikus, de mozgástörvényei azok. A család, mint minden közösség, természetesen pszichokozmosz, vonzástörvényei egyszersmind választások is. Minden család lélekrajza leírható a kötődés és leválás dinamikájának rajzolatával. Szerencsés esetben a szeretet köteléke nem túl szoros, sem nem hiányzik, és a megfelelő pillanatban a szülői gondoskodás és a gyermeki ragaszkodás egy ritmusra járva ér el a szükségszerű önállósodás időszakáig. Mi sem gyakoribb, gondolhatnánk, de ha így lenne, a pszichológusokra aligha lenne szükség. A családon belüli nyílt agresszió mellett, sokakat meglepő módon, a túlzásba vitt szeretet a legfőbb patogén faktor. Az agyonféltett, az élet próbatételeire fel nem készített kamasz nem tud önállósulni, a szüleibe kapaszkodó, a kényelmes „mamahotelben” nagykorúsága után is hosszútávra berendezkedő fiatal nem is akar. Ez a fajta függés mindig kölcsönös, és az idő múltával szétszálazhatatlanul összenő az elszakadásra képtelen fiatal és az elengedésre képtelen szülő felelőssége. Nincs ez másként a Vajkay családban sem, mindvégig eldönthetetlen, hogy a szülők tartják-e örök gyermekségben Pacsirtát, vagy a vénlány ejtette túszul apját és anyját. Az biztos, a Kosztolányi megjelenítette családi patthelyzet a lehető legsúlyosabb, mert Pacsirta csúfsága miatt sem a lány, sem a szülők nem léphetnek ki belőle.

Kosztolányi dramaturgiai bravúrja, hogy Pacsirta kálváriájának több évtizedet átfogó, nagyregény léptékű elbeszélése helyett azt a kilátópontot választja, amelyből a családtörténetnek mind a múltja, mind a jövője feltárul. Pacsirtát egy hétre elküldik pihenni a rokonokhoz, már csak azért is, mert ott talán adódik még egy utolsó esélye a vénlánynak, hogy mégiscsak férjhez mehessen. Erre a dramaturgiai truvájra azért is szüksége van az írónak, mert Vajkayék élete végtelenül egyhangú, az ismétlődő napi teendőkön kívül semmi sem történik velük, semmilyen rendkívüli esemény nem zavarja az életvágyat elzsibbasztó, a családi fájdalmat érzéstelenítő monotóniát. Ez az egy hét azonban nagyon is drámai pillanat, kettészakítja az önáltatás szövedékét. Pacsirta idegen közegbe kerül, ahol nem óvják önérzetét kegyes hazugságokkal, Vajkay Ákos és felesége pedig újra megízleli a társasági élet örömeit, amit rút lányuk iránti tapintatból az elmúlt két évtizedben messzire elkerültek. Az életvágy hét napra győzedelmeskedik a puritán fegyelmen. De – újabb zseniális csavar – ez a kiszabadulás is csak illúzió, a szűk horizontú kisváros az élethazugság újabb köre. Sárszeg politikai, gazdasági, szellemi elitje, a „párducok”, rátarti és kisstílű, alpári korhelyek, kisvajkai és kőröshegyi Vajkay Ákos levéltáros, aki egykoron közéjük tartozott, az újraízlelt mámor keserves másnapján éppoly biztonsággal tudja, hogy soha nem tér vissza közéjük, miként azt is, hogy igazából nem állhatja az életét elsavanyító Pacsirtát sem. De persze a szűkös családi kalitka ajtaja hiába marad tárva-nyitva.

*

A regény mégoly kurta összefoglalása is érzékelteti: a Pacsirta ma is elevenbe talál. Érdemes hát színpadra állítani, ahogy Paczolay Béla tette 2019-ben a Pesti Magyar Színházban. Az már fogósabb kérdés, hogy érdemes-e ezt a színpadi változatot tévéfilmbe átültetni. Elvben igen, mégis istenkísértés. Kosztolányi remekművéből 1963-ban ugyanis már készült egy kongeniális filmváltozat. Megkerülhetetlen, hogy a néző a 2022-es tévéfilmváltozatot Ranódy László remekművéhez mérje. Csakhogy ebből az összevetésből, annak ellenére, hogy a színdarab és a tévéfilm nem a regény, hanem a Ranódy-film struktúráját követi, egyszerűen nem lehet jól kijönni. Minden poszton színészóriások (Tolnai Klári, Latinovits, Darvas, Bessenyei, Greguss), Nagy Anna és Páger Antal pedig felülmúlhatatlan Pacsirta, illetve Vajkay szerepében. Az új változatban mindenki a legjobbját adja, de Ranódy aranycsapatának teljesítményéhez mérve ez sem elég. Valami pluszt, valami újdonságot kellene hát adnia az új verziónak, de épp ez a 2022-es adaptáció leggyengébb pontja: rejtély, miért került az 1899-es dzsentrivilág az 1965-ös Ikaruszba.

 

Pacsirta – magyar tévéfilm, 2022. Rendezte: Paczolay Béla: Írta: Kosztolányi Dezső regénye alapján Kovács Krisztina, Paczolay Béla. Kép: Balázs István Balázs. Zene: Furák Péter. Szereplők: Rancsó Dezső (Vajkay), Bede Fazekas Anna (Vajkayné), Péteri Lilla (Pacsirta), Kisari Zalán (Ijas), Haumann Máté (Füzes), Szűcs Sándor (Környei), Fillár István (Szunyogh), Tóth János Gergely (Cifra). Gyártó: Film Positive Productions. A Duna Televízió bemutatója. 72 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/06 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15368