|
|
|
MoziDowntown Abbey: Egy új korszakVarró Attila
Downton Abbey: A New Era – brit, 2022. Rendezte: Simon Curtis. Írta: Julian Fellowes. Kép: Andrew Dunn. Zene: John Lunn. Szereplők: Michelle Dockery (Mary), Hugh Bonneville (Robert), Elizabeth McGovern (Cora), Dominic West (Guy), Maggie Smith (Lady Violet). Gyártó: Carnival Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 125 perc. A 70-es éveire a kortárs brit filmgyártás oszlopos tagjává vált Julian Fellowes előző életében minden bizonnyal elegáns kúria volt egy ezerhektáros sussex-i birtokon: a filmes belépőjét jelentő Gosford Park óta jóformán ki sem mozdul az angol arisztokrácia aranykorából, jeles épületeinek szentelve életművét Buckingham palotától (Az ifjú Viktória) a Belgravia negyeden át Agatha Christie Ferde házáig. A szakmai csúcspontot jelentő Downton Abbey-sorozat, majd a 2018-as játékfilm, a háztematikát is csúcsra járatta, az egyre bővülő nemesi család és népes szolgaseregük szintbeli különbségeinek fokozatos lebontásával, amely a hierarchikus társadalmi felépítményt mind újabb terekben nyitotta össze: az évadok során kialakult kedélyes jazz age kommunához képest még a Csengetett, Mylord? is hitelesebb képet nyújt a korabeli játékszabályokról. Nem csoda hát, hogy a második mozifilm (amelyet lezárásnak szántak egy új korszak előtt) mindkét szála épülethez kötődik: míg a Grantham-család egy rejtélyes módon megörökölt dél-francia villában próbálja összerakni Lady Violet hajdani románcának mozaikdarabkáit, az ifjú Lady Marynek (és hű szolgaseregének) a – tetőfelújítás finanszírozása okán – házukba engedett mozgókép-stáb forgatási felfordulásával gyűlik meg a baja. Fellowes szemrebbenés nélkül dolgozza fel újra a Gosford Park alapszituációját és számos motívumát (lásd a furán beszélő ripacs szálát, a fattyú-konfliktust vagy a meleg filmsztár karakterét), nem sok mozgásteret hagyva a patinás falak között zajló minisztoriknak, miközben gondosan ügyel rá, hogy nosztalgia-édenjére – szemben az Altman-filmmel – valódi drámának az árnyéka se vetüljön. Súlytalan örömfilmjének fináléja a széria hatásmechanizmusáról kínál árulkodó tükörképet: ahogy a megváltó filmstáb elegáns lordoknak és ladyknek öltözteti egy vacsorajelenet kedvéért a cselédséget a gondtalan fényűzés pár órányi illúziójával megajándékozva őket, úgy varázsol a Downton Abbey puha mesefészket rajongói köré egy fain régi világról, ahol még a kandallórács is kolbászból volt.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
