KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pár-baj

Sárdy Richárd

 

Opuszunkban a Los Angeles-i bulizó aranyifjúság életébe nyerhetünk néminemű nemi bepillantást. A húszas éveiket taposó ifjak (négy sunny boy és négy hölgyemény) munkahely ide vagy oda, kizárólag a hormonjai által motivált: komoly lehetőségként tekint az újabb lumpolási alkalom, nyárspolgári megfogalmazásában a hétvége elé, mely közismert fordulattal élve rémálommá válik.

A Walpurgis-éj hajnalán az ügyvéd párocska lelki alapú, bimbódzó idilljét félbeszakítja a rút való: a foglalkozását tekintve beazonosíthatatlan szőkét a tőzsdeügynök megerőszakolta.

Állítja ő. A tőzsdeügynök szerint közös beleegyezéssel történt. A cselekmény látszólag ezen dilemma körül körvonalazódik. Azonban csak látszólag, a cselekmény ugyanis pszeudo.

Alkotásunkat inkább tekinthetjük szociológiai körképnek (széles foglalkozási skálát fogunk közre az ügyvédtől kezdve az adminisztrátoron keresztül a pincérnőig), esetleg szexuálpszichológiai mélyinterjúnak (szereplőink a kamera felé fordulva vallanak szexuális szokásaikról).

Míg hőseink egymással, addig filmünk a perspektívákkal játszadozik el, a jó öreg flashbacket felmelegítve. Ahány a szereplő, annyi a történet, az előzményeket (előjátékot?) célzó kollektív visszaemlékezési kísérlet eleve hamvában holt: az igazság kideríthetetlen.

Az alkotás – szelleméhez méltóan – utolsó kockái végül is az ágyban peregnek, az események folytán az ellentétes oldalakra került két ügyvéd félénken megreked a csókolózásnál, így teher helyett gondolkodóba esik: létezik szex szerelem nélkül, létezik szerelem szex nélkül…?

Filmünk summázataként ez az örök megválaszolatlan tanulság marad megválaszolatlanul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/03 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2878