KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A lyuk

Ázalék

Bori Erzsébet

A 2000, ahogy én látom sorozat tajvani darabja újabb vízözönt jósol, és döghalált, és végítéletet.

 

Lassú, minimalista és itt-ott abszurdba hajló a tajvani-kínai-maláj rendező, Caj Ming-Liang legújabb filmje. Két szereplő mindösszesen, az a néhány másik figura inkább csak walkmanként van jelen , egyetlen helyszín, egy úgynevezett modern bérház pincétől a padlásig lehangoló traktusaiban. Odalent, az épület gyomrában betonkasznik, -vályúk és -padok képezik a háztömb üzleti fertályát, itt találjuk a fiatal férfi-hős zöldségboltját. A lépcsőház a műmárvány burkolattal még őriz némi látszatot, de a liftből kiszállva már felhagyunk minden reménnyel: vedlő falak, hosszú, rácsos folyosók, innen nyílnak egymás után a szűk egyenlakások. A fiatal női hős otthona már megindult a végromlás felé vezető úton, ázik konokul, nem tudni, honnan, vízcsöppek gördülnek alá a falakon, tócsákba gyűlnek a padlón. A vízvezeték-szerelő nem tudja elhárítani a hibát, azt sem tudja, mi lehet a hiba, jobb híján falat tör, és csinos lyukat hagy maga után a hős padlatán, ami a hősnő plafonja egyben. Kettejük kapcsolata úgy indul, hogy a csontrészegen, tűzoltókészülékkel a karján hazatántorgó fiatalember beleokádik a lyukba.

A tárgyalórész első jelenetei még egy szokvány gépészeti megoldás felé tapogatóznak, de a szerelő sose derül ki, hogy szeretője volt-e a nőnek, vagy csak egy fordulóra jöttek össze; a beázás örvén felszívódik, míg a víz épp ellenkezőleg, egyre bőségesebben árad, odakint a monszuneső, idebent meg már csurog a falakon, bokáig ér a padlón, azt hihetnénk, hogy özv. Tóthné belvízkárt szenvedett házikóját látjuk Hevesben, csak ez itt a hatodik emelet. Oly mindegy. Egy héten belül úgyis megszüntetik a vízszolgáltatást, evakuálják az egész városnegyedet, mert egy hét múlva évezredforduló, jön 2000, világvége készül, járvány tör ki, exponenciálisan nő a megbetegedések száma. A riasztó kór okozóját nem sikerült azonosítani, a sajtóban millennium-vírusként emlegetik. Bizonyos elméletek szerint csótányok terjesztik, az efféle bérházak közkedvelt és igénytelen kis lakói. E hipotézist nem támasztja alá, de nem is cáfolja a kóranamnézis: a betegen előbb a nátha tünetei mutatkoznak, majd csótányszerű viselkedésformákat produkál. Négykézláb mászkál a falak mentén, fényérzékeny lesz, és a végső stádiumban beveszi magát valami sötét, nyirkos helyre. Addig marad az ágy alatt, a mosogatószekrényben vagy a szennycsatornában, amíg lakossági bejelentésre érte nem jönnek a mentők. Ettől – az ezredvégi betegségtől, a svábbogárrá alakulástól – váltja meg egymást szó szerint az utolsó pillanatban – itt ér véget a film – két hősünk. A lelket elnyüvő, felemésztő sivár nagyvárosi lét, a lakásbérleti szerződésben garantált depresszió ellenszereként ott az a merőben szokatlan lyuk, és elkezdi foglalkoztatni rég berozsdált képzeletüket. Ez az a pont, ahol a néző szenvedései az elviselhetetlenségig fokozódnak. Az európai művészfilm emlőin nevelkedett mozijáró ugyanis megtanulta némán tűrni a cselekvés és a történés teljes hiányát, a hosszú, néma snitteket; nem követel fordulatos sztorit, sem pergő párbeszédet, hanem megértő szemmel követi a szereplők negyedórákig tartó szöszmötölését. Ott szakad el a cérna, amikor egyszerre kiszínesedik a kép, revütáncosok népesítik be a fent leírt színtereket, és ó-hollywoodi stílusú dalokra fakadnak, mintegy a hősnő vágyálmát megelevenítve. Az első ilyen dalbetétet még szellemesnek találtam, a Dunán leúszó Cserháti Zsuzsát idézte, csak hosszú volt nagyon, és a rendező nem átallt negyedszerre sem ugyanehhez az eszközhöz nyúlni. Mit is hozhatnék föl Caj Ming-Liang mentségére? Talán azt, hogy A lyukban nem sokkol minket homoszexuális incesztussal, mint A folyó címet viselő, eggyel korábbi, Berlinben magas kitüntetésben részesült munkájában (beázás ott is volt)? Hogy már a negyedik filmjénél tart, és az elsőtől (Neonisten gyermekei, 1992) nemzetközi figyelem övezi? Hogy a zsűrik kedvence távol-keleti film történeti témájú és epikus áradású fősodrával szemben bátran vállalja a kortársi tematikát? Még az is lehet, hogy ő lesz az, akinél egyszer majd nagyon összetalál a klasszikus keleti mozgókép letisztult filmnyelve és a modern élet képe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/03 35. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2862