KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A függőkert

Hungler Tímea

 

Mintha egy XX. századi görög sorstragédia vizualizálódna Thom Fitzgerald kanadai rendező filmjében, középpontjában a családi konstellációk kuszaságával, az elfojtott incesztus és a tisztázatlan múlt terhével.

Négy összefüggő történetből, újabb görög reminiszcenciaként, retrospektív időtechnikával tárul fel a múlt: a film a jelenben kezdődik, majd két emlékképben beszéli el a valamikori eseményeket, hogy aztán ismét visszatérjen a jelen időbe.

William a reklámszínész húga esküvőjére érkezik haza tíz év távollét után az otthon melegébe. Az idill csak látszólagos; a fiú számára minden zug tele van emlékekkel, melyek a jelen képeiben permanensen bukkannak fel: William hirtelen kövér kisfiúként szemléli a családi eseményeket, az öreg retriever újra fitt és életerős, még a nagymama sem szenilis.

Egy dolog van, ami semmit sem változik az idők folyamán, ez pedig a család büszkesége, a papa függőkertje, amely a film központi metaforája; a család nőtagjai virágneveket viselnek (Rosemary, Violet, Iris), William pedig, mindenkori kívülállását bizonyítva, szénanáthában szenved. A függőkert egy másik, a bibliai kert szimbólumaként is értelmeződik, mely a Bibliához hasonlatosan, valamikor a bűnbeesésnek volt színtere, vagyis William és barátja homoerotikus kamaszszerelmének.

Múlt és a jelen, realitás és víziók egybekeverednek a négy történetben, amely a két fiú szerelmén túl, a William távollétében született kis Violet származására is fényt derít; fanyar iróniával leplezi le a csak madártávlatból ideálisnak tűnő család történetét, hogy aztán a sorstragédiákkal ellentétben mélabús happy endben érjen véget, fenntartva a korunkra olyan jellemző látszatot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/03 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2873