KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Isten látja lelkem

Báron György

 

Kedves film. Könnyű, üres és ártalmatlan. Nem fekszi meg a gyomrot, nem okoz álmatlan éjszakákat. Mintha nem is lenne. Bruno Podalydès debütáns műve – mely tavaly a legjobb első film César-ját nyerte el – nem ér többet annál a két óránál, amit a nézésére fordítunk. Akkor ajánlható, ha a tervezett sétához zord az idő, ám mi mégis ki szeretnénk szellőztetni a fejünket. A frivol fecsegések, ártatlan flörtök, kakaskodó hódítások Rohmert idézik, annak létfilozófiája nélkül, a kisvárosi élet aprólékos bemutatása Claude Sautet-t és a nouveau naturel többi alkotóját, azok társadalomkritikája nélkül. A Denis Podalydès játszotta fiatal hangmérnök három szépséges hölgy vonzásában kering: militáns baloldali aktivista az egyik, rendőrnő a másik, szépelgő kékharisnya a harmadik. Amilyen gyönyörűek, olyan elviselhetetlenek. Olyan ez a szerelmi történet, mintha az önvigasztaló férfisóhaj illusztrációja volna: „Istenem, mennyi szép nő! És mindet unja valaki...” Ilyen léha kis filmecskék alighanem csak francia földön teremnek. Akár irigyelhetjük is őket ezért. Mifelénk a filmek súlyosak és megerőltetők; közösek ebben a jók és a rosszak. Jó hát nézni, hogy egy pályakezdő francia filmes úgy mesél el egy lebegően könnyű, puha történetet, hogy nem akar semmit mondani, s ez tökéletesen sikerül is neki, anélkül, hogy a vetítés két órája alatt hiányérzetünk támadna. Csak a moziból kijövet döbbenünk rá, hogy fogalmunk sincs, mit láttunk: mintha álom nélküli alvásból ébrednénk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2872