DVDA látogatásSoós Tamás Dénes
The Visit – amerikai,
2015. Rendezte: M. Night Shyamalan. Szereplők: Olivia DeJonge, Ed Oxenbould,
Deanna Dunagan. Forgalmazó: GHE-Bontonfilm. 94 perc.
Shyamalan az elmúlt
években azon fáradozott, hogy a természetfeletti thrillerek után a hosszútávú
mélyrepülésnek is bajnoka legyen. Tiszta burleszk, amit a Lány a vízben óta művelt: egyre nagyobb és nagyobb költségvetésű
filmekkel hasalt el a rendező, akinek nevét már azokon a filmszakkörökön is
csak diszkrét kuncogással emlegetik, ahol régen még dobogós helyre rangsorolták
a Hitchcock-tanítványok körében. Vezető pozícióját azóta más listákon őrzi –
első azok között, akik közös nevezőre hozták Spielberg és Ed Wood művészetét –,
és bár ezért sokan a túltengő küldetéstudatot okolják (Lány a vízben című filmjében mégiscsak magára osztotta a jövő generációit
felvilágosító író szerepét), Shyamalan inkább a túltengő stúdiókontrollra
mutogat, és arra fogja Az utolsó
léghajlító meg A Föld után katasztrófáját, hogy megvonták
tőle a végső vágás jogát. Ezért két éve hátat fordított Hollywoodnak, és a Föld után-ért kapott gázsijából maga finanszírozta A látogatást, hogy bizonyítsa: ért még
a film- na meg a pénzcsináláshoz.
A látogatás után két dolgot nem
érdemes tagadni: hogy Shyamalan tud még nagyot kaszálni (az ötmillió dollárból
barkácsolt film költségének hússzorosát is megkereste), de ha valamihez, hát a
humorhoz nincs érzéke. Pedig szatírát forgatott, az Ideglelés nyomvonalán haladó talált filmes horrorokét, melyek olcsó
jump scare-jeit a sosem látott
nagyszüleikhez elutazó gyerekek poénból elkövetett ijesztgetései, a
természetfeletti rémeket pedig az alvajáró és -hányó, szenilis nagymama
hivatott kifigurázni. Karikatúrája mégsem áll össze, mert nem dönti el, mit
akar parodizálni. A kézikamerás horrorformát? A Jancsi és Juliska aktualizálásán keresztül a Grimm-meséket? Netán
önmagát: a máskor bombasztikus fordulatokra hagyatkozó, itt a banális
hétköznapokhoz passzintott stílusát? Shyamalantól meglepően földhözragadt film A látogatás, de egyben unalmas is, mert
horrort csak közhelyeset csihol ki a fináléból, a humor kimerül a pöszén
rappelő kisfiú önreflexív magánszámaiban, a nagy csavart pedig korunk vizuális
kultúrája hitelteleníti. Shyamalan, visszavéve az uralmat a Pro Tools felett,
három verziót is összevágott a filmből: egy vígjátékot, egy horrort, és egy
harmadikat, ami a kettő közé esett. Talán mindenki jobban járt volna a
horrorral – hiszen azzal, mint a tömeggyilkos szerepét fűkre és fákra osztó Az esemény óta tudjuk, ha nem is szándékosan,
de Shyamalan is tud kacagtatni.
Extrák: Kimaradt jelenetek,
alternatív befejezés.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1 átlag: 9 |
 |
|
