KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/február
A SCI-FI HATÁRAI
• Schubert Gusztáv: Robo Sapiens Mesterséges Intelligencia – fények és árnyak
• Sepsi László: Szerelem világvége idején Sci-fi, románc, melodráma
• Benke Attila: Tudósítások az új rossz jövőről Filmanatómia: A sci-fi
• Baski Sándor: Szilaj gyönyörök Westworld
• Beregi Tamás: Gigabyte-ok diszkrét bája Videójátékok filmvásznon
JIM JARMUSCH
• Jankovics Márton: Titkos vérvonal Jim Jarmusch és a műfaji film
• Varró Attila: Talált versek Paterson
LATIN-AMERIKAI PORTRÉK
• Lichter Péter: Lebegés a fény hátán Emmanuel Lubezki
• Árva Márton: Emberek, akik ott voltak Új raj: Pablo Larraín
• Soós Tamás Dénes: Jackie
ÚJ RAJ
• Gelencsér Gábor: Oh, kárhozat! Kirill Szerebrennyikov
FILMMÚZEUM
• Harmat György: Bergman színre lép A nulladik opus
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Hitelesség terén nem lehet belekötni” Beszélgetés Rózsa Jánossal
• Tóth Klára: Egy színésznő regénye Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Sorsformáló rendezők Amszterdam
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A ló túlsó oldala BoJack Horseman
• Roboz Gábor: Rejtélyek újabb szigete The Kettering Incident
KÖNYV
• Kelecsényi László: Életünk legszebb évei Zalán Vince: Film van, babám!
• Nagy V. Gergő: A menekülő test Lichter Péter: A láthatatlan birodalom
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Éjjel élnek Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye
• Varró Attila: A sztárok bűnei Ben Affleck: Az éjszaka törvénye
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Jó itt Az állampolgár
• Benke Attila: Idegen a Vadkeleten Kojot
• Forgács Nóra Kinga: A száműzött művészet Stefan Zweig: Búcsú Európától
• Teszár Dávid: Szekuláris megváltás Ártatlanok
FILM + ZENE
• Huber Zoltán: Kibeszélni a kibeszélhetetlent Andrew Dominik – Nick Cave: One More Time with Feeling
MOZI
• Kovács Gellért: Az alapító
• Kolozsi László: Aranjuezi szép napok
• Kovács Kata: Madeleine
• Tüske Zsuzsanna: Váratlan szépség
• Barkóczi Janka: Loving
• Huber Zoltán: A számolás joga
• Alföldi Nóra: Jézus, mobil, fejvadászok
• Vajda Judit: Másodállás
• Baski Sándor: Üdvözöljük Norvégiában!
• Kránicz Bence: A Nagy Fal
• Sándor Anna: Énekelj!
• Sepsi László: Széttörve
• Benke Attila: Vakfolt
• Varró Attila: Pattaya
DVD
• Soós Tamás Dénes: A látogatás
• Benke Attila: David Lean-klasszikusok
• Soós Tamás Dénes: Morgan
• Pápai Zsolt: A stanfordi börtönkísérlet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

BoJack Horseman

A ló túlsó oldala

Pernecker Dávid

BoJack Horseman a legtragikusabb önsorsrontó sorozathős Don Draper óta.

 

„Te vagy BoJack Horseman, erre pedig nincs ellenszer” – mondja ezt egy kevély kanca fiának, a kötött pulcsiba bújtatott búsképű lóembernek, akinek mindene megvan, még sincs semmije. Raphael Bob-Waksberg animációs sorozatának címszereplője a ‘90-es évek legünnepeltebb hollywoodi tévésztárja volt, jelenleg viszont csak egy nagynevű bukott senki, aki alkohol- és drogproblémákkal küzdve próbálja meg palástolni szétesését.

Annak ellenére, hogy Bob-Waksberg őrült emberállatokkal és állatemberekkel megtöltött valóságában a szürreális és abszurd vizuális humor alapvető lételem, a fájdalmas önkeresésébe folyamatosan belebukó BoJack álomgyári szatírába oltott megváltástörténete mégsem frappáns szóviccei, eldobható slaptsick-poénjai (egy titkárgekkó tapadós kezéhez ragadnak az iratok), paródiái (BoJack Seinfeldet idéző stand-up műsora) miatt válik maradandó alkotássá. Noha első ránézésre nem úgy indul, Bob-Waksberg idézőjeles komédiája mégis egy szempillantás alatt válik kíméletlen létkérdésekkel sokkoló egzisztencialista drámává.

Az önző, ostoba, kapzsi hollywoodi vízfestékvilágban felsorakozó hülyék ugyanis a kacagtató felszín alatt mély, végtelen szomorúságukban is mindennapos problémákkal küzdenek. Lehet, hogy Mr. Peanutbutter, a BoJacket trónjáról letaszító gigasztár emberkutya fergetegesen küzd az orvosa által ráerőszakolt műanyaggallérral, de igazi harcát mégis a kiborító lelkesültsége által leplezett párkapcsolati neurózisával vívja. BoJack karrierista macskaügynökének telefonja mellett ott van egy unaloműző kaparófa, de cicajátékaival és kamubarátjával (három gyerek egymás vállán, egy ballonkabátba bújva) csak rettentő magányát próbálja meg leplezni.

A legösszetettebb nyomorúság természetesen BoJack szilánkokra tört életét emészti fel. A hollywoodi dombokra emelt kastélyának izoláltságában, az elmúlt sikerek kulisszái közt érződik leglátványosabban egyedülléte. Ugyan vele él a butácska, semmire se jó Todd, aki BoJack cinikus gorombasága ellenére is barátjaként szereti az életunt lovat, de azt még BoJack sem tudja bevallani magának, hogy azért nem tudja elküldeni a valamilyen oknál fogva nála héderező srácot, mert ő az egyetlen, akin egyszerre tudja kitölteni elfojtott frusztrációit és kapcsolatéhségét.

Ez a kettősség határozza meg BoJack páratlan karakterét. Tragikus önsorsrontása abból a feldolgozhatatlan ellentétből ered, hogy különbnek és szerethetőbbnek érzi magát másoknál, ennek ellenére viszont mégis megmagyarázhatatlanul boldogtalan – míg a lenézettek boldogok. Bob-Waksberg pedig rendkívül empatikusan viszonyul kiállhatatlanságában is imádni való anti-hőséhez, elképesztő érzelmi árnyaltsággal, érzékenyen és aprólékosan építi fel egy olyan sajnálatra méltó figura szellemi-lelki kálváriáját, aki a destruktív melankólia és a fertőző depresszió sötét hollywoodi útvesztőiben próbálja meg leküzdeni az őt felemésztő bánatot.

Míg az első évadban BoJack rádöbben arra, hogy élete talán azért vett komor fordulatot, mert nem volt igazán jó senkihez, addig a második és harmadik évadban annak a lehetőségeit kutatja, hogy ha megtanulná szeretni társait, akkor vajon saját magát is megszeretné-e? Ha pedig épp jó úton jár – ha végre valaki megérti és figyel rá – akkor arról készakarva tér le, hisz retteg attól, hogy mi vár rá egy jobb jövőben.

Akárcsak Don Draper a Reklámőrültekből, BoJack is egyszerre tévelyeg a múlt csapdájában (folyamatosan saját régi sorozatát nézi) és egy szép új énkép délibábjában. Mikor pedig BoJack álma teljesül, és ő játszhatja el a példaképéről szóló életrajzi film főszerepét, a múlt és a jövő összefonódik egy gyomorba vágó pillanatra, minden megváltozik. A kérdés az marad, hogy merre tovább, és hogy nincs-e késő BoJack számára?

Bob-Waksberg a tradicionálisan egyszerű és egyértelmű válaszokkal dobálózó animációs- és szituációs komédiák trendjével szembefordulva nem mutat körvonalazható kiutat hősei számára. Az életben ugyanis – főleg, ha az olyan spirituálisan ínséges, mint Bojack élete – nincsenek könnyű kiutak.

 

BoJack Horseman – amerikai rajzfilm-sorozat, 2014-2016. Kreátor: Raphael Bob-Waksberg. Rendezte: JC Gonzales, Amy Winfrey. Forgalmazó: Netflix. 39x25 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 44-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13059