DVDRőtszakállú/DodeskadenGéczi Zoltán
Akahige – japán, 1965.
Rendezte: Akira Kurosawa. Szereplők: Toshiro Mifune, Yuzo Kayama, Tsutomu
Yamazaki. Forgalmazó: Etalon Film. 178 perc.
Dodesukaden – japán,
1970. Rendezte: Akira Kurosawa. Szereplők: Yoshitaka Zushi, Kin Sugai,
Toshiyuki Tonomura. Forgalmazó: Etalon Film. 134 perc.
A Kurosawa-életmű
kevésbé ismert, ám biográfiai szempontból roppant fontos darabjai 1965-ben,
illetve 1970-ben kerültek bemutatásra. A Rőtszakállú
a Toshiru Mifunéval közös, nyugodt szívvel filmtörténeti jelentőségűnek
nevezhető kollaboráció végső darabja, egyszersmind a rendező klasszikus
korszakának zárótétele. Kurosawa két teljes évet bíbelődött ezzel a mozival,
ami a perfekcionizmusáról közismert filmes habitusához mérten is temérdek
időnek számított, végeláthatatlanul pepecselt a díszletek és a kosztümök korhű
mivolta okán, hogy a korosodó vidéki orvos és a nyugati mentalitású fiatal
gyakornok egzisztencialista drámáját csorbítatlanul vihesse vászonra. A
sógunátus végnapjaiban, két korszak határán játszódó, az orvostudomány iránt
mélyen elhivatott, ám homlokegyenest különböző sorsú és ambíciókkal rendelkező
gyógyítók konfliktusára építő történetet gondosan komponált képekkel beszéli el
Japán leghíresebb szerzői filmese; a fények és árnyékok, a kibillenthetetlen
szimmetria és a finom hangsúlyok összjátéka transzcendens élményt teremt, azaz
a film éppen azon erényeknek van bőviben, amik annyira hiányoznak a kortárs
filmkultúra fősodrából. Mifune soha korábban nem volt ennyire bölcs és
visszafogott, csendes erővel ellenpontozva Dr. Yasumoto (Yozu Kayama) lázongó
természetét és heves arroganciáját – a szilaj kardforgató szerepében ismertté
vált színész a veterán gyógyító alakját is ugyanazon természetességgel formálja
meg.
Az 1970-es Dodeskaden egy öt éven át tartó,
szakmailag ugyancsak balszerencsés periódus végére tett pontot. Ez Kurosawa
első színes nyersanyagra forgatott filmje, egyszersmind határozott alkotói
távolodás a történelmi eposzoktól; a kortárs közegben játszódó darab
dramaturgiai mintái már az 1957-es Éjjeli
menedékhelyben is felbukkantak, de Tokió nyomornegyede, a szereplők életét
és lélektanát meghatározó fizikai közeg merőben eltérő akusztikát kölcsönöz a
történetnek, az epizodikus szerkesztés pedig egyedülálló a rendező
katalógusában. Kurosawa ez alkalommal meghökkentő módon mellőzte a hagyományos
értelemben vett cselekményvezetést, ehelyett a karakterekre és a dialógusokra
helyezte a hangsúlyt, a látványos konfliktusokat pedig kisrealista filmprózára
cserélte. Ez a rendkívül míves, ugyanakkor szokatlanul nyomasztó film ólomsúlyú
tragikumával együtt is szenvedélyes méltatása a szeretetnek, a megértésnek és
az empátiának, általában véve: az egyetemes emberi értékeknek.
A Dodeskaden, bár nemzetközi forgalmazásban begyűjtött néhány
kritikai díjat, Japánban csúfosan megbukott – a hazai közönség nem méltányolta
a legendás direktor radikálisan megváltozott stílusát. A kudarc megpecsételte
az újonnan felállított rendezői céh sorsát (a United Artisthoz hasonló, ám
annál lazábban szerveződő kreatív kollektívát Kurosawa, Kinoshita, Kobayashi és
Ichikawa hozta létre, deklarált céljuk volt a sikerfilmek forgatása),
könyörtelenül megtörte Kurosawa karrierjét, és kis híján végzetes katasztrófát
idézett elő – egyetemes filmművészeti értékét az utókor volt hivatott
felismerni, így a japán mester kései korszaka nyitányának tekinthető film
restaurált kópiája méltó módon kerülhetett kiadásra.
Extrák: Nincsenek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 8 átlag: 7.25 |
 |
|
