KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Rőtszakállú/Dodeskaden

Géczi Zoltán

Akahige – japán, 1965. Rendezte: Akira Kurosawa. Szereplők: Toshiro Mifune, Yuzo Kayama, Tsutomu Yamazaki. Forgalmazó: Etalon Film. 178 perc.

Dodesukaden – japán, 1970. Rendezte: Akira Kurosawa. Szereplők: Yoshitaka Zushi, Kin Sugai, Toshiyuki Tonomura. Forgalmazó: Etalon Film. 134 perc.

 

A Kurosawa-életmű kevésbé ismert, ám biográfiai szempontból roppant fontos darabjai 1965-ben, illetve 1970-ben kerültek bemutatásra. A Rőtszakállú a Toshiru Mifunéval közös, nyugodt szívvel filmtörténeti jelentőségűnek nevezhető kollaboráció végső darabja, egyszersmind a rendező klasszikus korszakának zárótétele. Kurosawa két teljes évet bíbelődött ezzel a mozival, ami a perfekcionizmusáról közismert filmes habitusához mérten is temérdek időnek számított, végeláthatatlanul pepecselt a díszletek és a kosztümök korhű mivolta okán, hogy a korosodó vidéki orvos és a nyugati mentalitású fiatal gyakornok egzisztencialista drámáját csorbítatlanul vihesse vászonra. A sógunátus végnapjaiban, két korszak határán játszódó, az orvostudomány iránt mélyen elhivatott, ám homlokegyenest különböző sorsú és ambíciókkal rendelkező gyógyítók konfliktusára építő történetet gondosan komponált képekkel beszéli el Japán leghíresebb szerzői filmese; a fények és árnyékok, a kibillenthetetlen szimmetria és a finom hangsúlyok összjátéka transzcendens élményt teremt, azaz a film éppen azon erényeknek van bőviben, amik annyira hiányoznak a kortárs filmkultúra fősodrából. Mifune soha korábban nem volt ennyire bölcs és visszafogott, csendes erővel ellenpontozva Dr. Yasumoto (Yozu Kayama) lázongó természetét és heves arroganciáját – a szilaj kardforgató szerepében ismertté vált színész a veterán gyógyító alakját is ugyanazon természetességgel formálja meg.

Az 1970-es Dodeskaden egy öt éven át tartó, szakmailag ugyancsak balszerencsés periódus végére tett pontot. Ez Kurosawa első színes nyersanyagra forgatott filmje, egyszersmind határozott alkotói távolodás a történelmi eposzoktól; a kortárs közegben játszódó darab dramaturgiai mintái már az 1957-es Éjjeli menedékhelyben is felbukkantak, de Tokió nyomornegyede, a szereplők életét és lélektanát meghatározó fizikai közeg merőben eltérő akusztikát kölcsönöz a történetnek, az epizodikus szerkesztés pedig egyedülálló a rendező katalógusában. Kurosawa ez alkalommal meghökkentő módon mellőzte a hagyományos értelemben vett cselekményvezetést, ehelyett a karakterekre és a dialógusokra helyezte a hangsúlyt, a látványos konfliktusokat pedig kisrealista filmprózára cserélte. Ez a rendkívül míves, ugyanakkor szokatlanul nyomasztó film ólomsúlyú tragikumával együtt is szenvedélyes méltatása a szeretetnek, a megértésnek és az empátiának, általában véve: az egyetemes emberi értékeknek.

A Dodeskaden, bár nemzetközi forgalmazásban begyűjtött néhány kritikai díjat, Japánban csúfosan megbukott – a hazai közönség nem méltányolta a legendás direktor radikálisan megváltozott stílusát. A kudarc megpecsételte az újonnan felállított rendezői céh sorsát (a United Artisthoz hasonló, ám annál lazábban szerveződő kreatív kollektívát Kurosawa, Kinoshita, Kobayashi és Ichikawa hozta létre, deklarált céljuk volt a sikerfilmek forgatása), könyörtelenül megtörte Kurosawa karrierjét, és kis híján végzetes katasztrófát idézett elő – egyetemes filmművészeti értékét az utókor volt hivatott felismerni, így a japán mester kései korszaka nyitányának tekinthető film restaurált kópiája méltó módon kerülhetett kiadásra.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/11 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12950