|
|
|
DVDA Heineken-emberrablásPápai Zsolt
Kidnapping Mr. Heineken – holland–brit–belga, 2015. Rendezte: Daniel Alfredson. Szereplők: Jim Sturgess, Sam Worthington, Anthony Hopkins. Forgalmazó: ADS Service. 95 perc.
A sörbáró Alfred Heineken
elrablása 1983-ban fontos epizód a holland (és az európai) kriminalisztika
történetében, mivel váltságdíjként soha korábban nem fizettek ki akkora
összeget, mint ebben az ügyben. Az eset pikantériája, hogy a nagyon is
kapitalista motivációikkal bíró emberrablókat a hetvenes évek antikapitalista
terrorszervezeteinek munkássága ihlette meg, és az akció megszervezése előtt a
Vörös Brigádok módszereit tanulmányozták.
Az esetről Peter R. de
Vries újságíró két könyvet írt – az elsőt még az események évében, a másodikat
négy évvel később –, és ezt követőn még a nyomozást is segítette, ugyanis az ő
útmutatásai alapján sikerült a kilencvenes években Paraguayból visszaszállítani
Hollandiába az egyik főkolompost. De Vries tehát alaposan ismerte az esetet, és
azért is engedélyezte első könyvének felhasználását a filmhez, mert nem volt
elégedett a Heineken-ügy ama feldolgozásával, ami még 2011-ben készült (Maarten
Treurniet rendezésében, Rutger Hauerrel a címszerepben). Aztán De Vries az új
verziónak már a bemutatójára sem ment el, Daniel Alfredson rendező (aki a Millenium-trilógia második és harmadik
részének ledirigálása révén tett szert szolid hírnévre) ugyanis még az első
filmváltozatnál is szimplább tucatmozit forgatott. Pedig ebből az alapanyagból
készülhetett volna szikár dokudráma a XX. század egyik jelentős
kriminalisztikai eseményéről, veretes heist a terrorista mozgalmak
korrumpálódásáról és antikapitalista hevületének álságosságáról, netán a Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső
nyomvonalán haladó posztmodern műfajjáték is. Mindhárom lehetőség
fel-felvillan, csakhogy egyik sem jelenik meg igazán, és ugyan kétségtelenül
van némi húzása a filmnek – a túszejtős téma még lebutítottan is érdekes –, de
koncepció híján végül érdektelenségbe fullad. A színészek instrukciók és jobb
híján téblábolnak (még a sok kritikus által magasztalt Anthony Hopkins is
középszerű), a történetvezetés sablonos, a filmforma pedig keresett, kimódolt:
egzaltáltabb megoldásai is kiszámítottak.
Extrák: Nincsenek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 43 átlag: 5.77 |
 |
|
|
|
