KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Önkívület

Soós Tamás

Self/less – amerikai, 2015. Rendezte: Tarsem Singh. Írta: David és Álex Pastor. Kép: Brendan Galvin. Szereplők: Ryan Reynolds (fiatal Damian), Ben Kingsley (idős Damian), Natalie Martinez (Madeline), Matthew Goode (Albright). Gyártó: Endgame Entertainment / Ram Bergman Productions. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 117 perc.

Más a korszak, eltér a rendezői habitus, de hasonló a sztori és egyezik a cél is: ki kell lépni a szűkösnek bizonyuló skatulyákból. Frankenheimer a klasszikus hollywoodi filmstílust zilálta szét az 1966-os Másolatokban, Tarsem Singh pedig a barokkos vizuális kézjegyeit kívánta eltörölni az Önkívületben, hogy „ne csak a Tim Burton által kidobott forgatókönyveket kínálják fel neki”. Mindketten sikerrel jártak: Frankenheimer merészen kísérletezett, és a hatvanas évek amerikai filmjében szokatlan ugróvágásokkal, nagylátószögű optikával és torzított képekkel érzékeltette az átlagember életközepi válságát. Singh pedig elhagyta az erős szimbolizmust, a festményszerű tablóképeket, és a fantázia és valóság kölcsönhatását pedzegető témákat – vagyis mindent, amiért eddigi műveit szeretni lehetett.

A két filmet az alapötlet kapcsolja össze: Frankenheimernél egy jelentéktelen hivatalnoknak, Singhnél egy arrogáns sztárépítésznek kínálnak új életet azáltal, hogy fiatal testbe ültetik át a tudatát. A végeredmény viszont nem is állhatna távolabb egymástól. A műfajfilmes Frankenheimer használta ugyan a paranoiathriller és a science fiction zsánerkódjait, de elidegenedésről, újrakezdésről, megbánásról szóló drámát mesélt – Singh pedig, akit eddig hidegen hagytak a műfaji izgalmak, szögegyenes, kiszámítható akcióthrillert rendezett. A Másolatok még akció nélkül volt ijesztő, a tudatátültetés nagyvállalati logikával zajlott (a veszteséget le kell írni, a selejtet újrahasznosítani), és a második esély is csak azt az egyéni választást nélkülöző álutópiát kínálta, mint az anyagi javak kergetését előirányzó amerikai álom. Az Önkívületben csak egy halhatatlanságra vágyó őrült tudós, és az ő folyvást újjáélesztett zsoldosa próbál félelmet gerjeszteni – nem pedig a belső űr, amit mindenki mindhiába igyekszik betömni. Gyanítható, Singh azoknak a szkripteknek még kevésbé fog örülni, amiket az Önkívület buktája után kaphat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12390