Lázadó ifjúságJohn Green: PapírvárosokKertvárosi választásokSándor Anna
John Green tinédzserhősei számára nem a fantasztikus extraképesség, hanem a tapasztalatszerzés a felnőtté válás garanciája.
Míg a népszerű young adult fantasyk (Alkonyat, Csontváros, Percy Jackson)
és disztópiák (Hunger Games, A kiválasztott, Az útvesztő) alapvetően a különlegessé válás primér kamaszfantáziájának
vágybeteljesítései, John Green regényei a hétköznapi kamaszkori fordulópontok megragadásán
keresztül segítik elő az azonosulás élményét. A New York Times még önálló
kifejezést is alkotott írói stílusa és témái együttes jelölésére: GreenLit.
Green elbeszélő hősei kívülállók
ugyan, ez a tulajdonságuk azonban többnyire vélt (Csillagainkban a hiba, 2012) vagy valós (Alaszka nyomában, 2005; Papírvárosok, 2008) átlagosságukban ölt
testet. (Leszámítva a Katherine a köbön
(2006) ex-csodagyerekét.) Nem tagjai az adott közösség hangadóinak, sőt, számukra
a vágy titokzatos tárgyai éppen az általuk is piedesztálra emelt menő
tinédzserek. Hogy kapcsolatba kerülnek velük, a későbbi események
gyújtópontjává válik, s a jellemzően passzív, visszahúzódó narrátorok életében
serkentő változások indulnak. Ez az aktivizálódás ugyanakkor minden esetben
együtt jár a korábban mitizált alak leépítésével is: közelről feltárul a
magabiztos, extrovertált lány vagy fiú esendősége, ami újrarajzolja hőseink
világképét. Green regényeiben tehát nem gyakorlati képességek (vámpírság,
extrém ügyesség, erő stb.) megszerzésével és alkalmazásával válik a hős
különlegessé és gyakran vezetővé. Félig a realizmus talaján állva, Green a
felnőtté válás beavató stációin terelgeti hőseit, ahol az átélt események és
cselekedetek hatására érettebb (élet)tapasztalati tudás birtokába kerülnek.
Másfelől Green ügyesen csempészi
a kamaszkori túlzó léptékeket a cselekmény szövetei közé, ami magyarázhatja
könyveinek elsöprő sikerét is. Az ismerős szituációkat és témákat (az első nagy
szerelem, az iskolaváltás nehézségei, a végzős év eseményei stb.) ugyanis
vonzóan drámai műfaji elemekkel bolondítja meg. A Love story (1970) melodrámáját idézi, mikor a szerelem a végzetes
kór árnyékában születik (Csillagainkban a
hiba). A bentlakásos iskolában a tragikus önpusztítás szab gátat a bimbózó
érzelmeknek (Alaszka nyomában). A Papírvárosok pikareszkbe forduló krimije
pedig a társadalomkritikával kacérkodik.
Utóbbi főhőse a tipikus
jó tanuló Quentin, aki kisfiú kora óta szerelmes a szomszédban lakó Margóba.
Margo testesíti meg az amerikai álom-tinilány fő karaktereit: ő egyszerre a
lázadó kívülálló és az iskola méhkirálynője. A jófiú Q unalmas hétköznapjai
akkor változnak meg gyökeresen, mikor az extrém kalandjairól hírhedt lány
magával viszi az utolsó nagy dobásaként kivitelezett bosszúhadjáratára. Margo
másnapi eltűnése pedig mozgásba lendíti Q-t, hogy a lány hátrahagyott nyomait
megfejtve megtalálja őt.
Green regényében a
kertvárosi konformizmust teszi mérlegre. A sztereotip, már a címben is jelölt
kritikák mellett szolgáltat némi igazságot az átlagember életvitelének – mindennek
fókuszában pedig Margo áll. Előképe már Alaszka alakjában felismerhető, Green
viszont tovább mitizálja a figurát. Bár a regényt keretezve felbukkan ugyan,
sokkal inkább kép és katalizátor, aki folyamatos reflexiókat ébreszt a
főhősben. Erre döbben rá Q is, mikor felismeri, hogy szerelme tárgya egy idea, nem
Margo maga, akiről valójában vajmi keveset tud. A lányt övező titkok és
népszerűség egy tudatosan épített mítosz hozzávalói, működésének elengedhetetlen
feltétele a kertvárosi közeg – hiszen a kedélyek borzolása csak ebben a
szimbiózisban lehetséges. Margo végül nemet mond arra, hogy részese legyen a
kisemberek „papírvárosának”, s óhatatlanul választás elé állítja az őt kereső
Q-t is. A fiú így nemcsak fizikailag hagyja el komfortzónáját, hanem szellemileg
is, mikor valódi, érett döntést hoz jövőjéről. Barátaival ellentétben nem sodródik
tovább a követendő minták és elvárások mentén, hanem tudatosan választ
életformát és értékeket.
Ami sikerül a főhősnek,
az író képességeit már meghaladja. Bár a részleteket érzékenyen ragadja meg, nem
tud önmaga fölé emelkedni és elszakadni a kliséktől. Erőltetett
irodalmiaskodással tömi tele a regényt utalásokkal és áthallásokkal is: a Moby Dick, Walt Withman, Emily Dickinson,
T.S. Eliot szerepel a listáján. Úgy tűnik, mintha Green könyveivel a Csillagainkban a hibában szereplő fiktív
regény magvas gondolatokkal teli, kultikus státuszát szeretné elérni. Ami nem
túl elegáns, inkább kamaszos vágy.
Gabo Kiadó, 2015.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 63 átlag: 5.29 |
|
|