KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

1001 gramm

Vincze Teréz

1001 Gram – norvég, 2014. Rendezte és írta: Bent Hamer. Kép: John Christian Rosenlund. Zene: John Erik Kaada. Szereplők: Ane Dahl Torp (Marie), Laurent Stocker (Pi), Hildegrun Riise (Wenche), Stein Winge (Ernst). Gyártó: Pandora Filmproduktion / Slot Machine / Bulbul Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 93 perc.

 

Bent Hamer norvég rendező a magyar filmkedvelők számára sem ismeretlen név, a kétezres évek eleje óta visszatérő vendége a magyar művészmoziknak. Magam 2003-ban szegődtem rajongójául az északi humor e jeles képviselőjének, Aki Kaurismäki és Roy Andersson lelki rokonának, amikor a Titanic fesztivál rakományában helyet kapott a Dalok a konyhából című, örökérvényű darabja. Tavalyi gyártású mértékügyi komédiájával pedig még azt a kívánságomat is teljesítette, hogy csináljon végre egy filmet női hőssel a főszerepben.

Marie a Norvég Mértékügyi Hivatal munkatársa, mely hivatal többek között a norvég nemzeti kilogrammetalon (egy platina-irídium ötvözetből készült henger, és igen, Magyarországnak is van ilyenje) őrzésével, és a mindenféle mértékegységek és mérőberendezések országos minőségellenőrzésének felelősségteljes feladatával van megbízva. Marie a feladat komolyságának megfelelően igen kimért személyiség: tettei, öltözködése, gesztusai a mértékügyi szakember prototípusává teszik. Életének szigorúan egyenletes ritmusát az billenti ki, hogy édesapja, aki egyben felettese, megbetegszik. Így Marie-ra hárul a feladat, hogy elvigye a norvég kilogrammetalont a tudományos szemináriummal egybekötött esedékes súlyellenőrzésre a mértékügyek fővárosába, Párizsba.

Az egész szörnyen unalmasnak hangzik, és tényleg az, és pont ez az, ami elképesztően viccessé teszi. Minden takarékra van állítva a filmben, kivéve egyetlen dolgot: a kimértséget. A vizuális kompozíciók, a skandinávnál is skandinávabb design, a faviccek, az érzelmek mind milliméterre vannak kiszámolva. Miközben az életet, a halált és a szerelmet is milligrammban mérik (igen, a szó szoros értelmében), ez a fura humor mindent és mindenkit emberivé, esendővé és nagyon szerethetővé varázsol. Hamer hihetetlen precizitással építi fel minimál poénjait. Már-már érthetetlen, hogyan képes irgalmatlan pontossággal elérni, hogy minden alkalommal, amikor a filmben elhangzik, hogy „kiló” (márpedig elég sokszor elhangzik) leküzdhetetlen nevethetnékünk támadjon, már ha vevők vagyunk erre a fura, nagyon könnyednek látszó, de néhol komoly mélységeket is takaró, lassú tempójú humorra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12384