KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az Almanach projekt

Soós Tamás Dénes


Project Almanac – amerikai, 2014. Rendezte: Dean Israelite. Szereplők: Jonny Weston, Sofia Black-D’Elia, Allen Evangelista. Forgalmazó: Select Video. 106 perc.

Mi lett volna, ha a Vissza a jövőbe filmekben nem Marty McFly, hanem a második részben színre lépő mafla fia utazgatott volna az időben – és mindezt a húga filmre vette volna a mai vlogolós generáció stílusában? Az ígéretesen induló, de kiszámíthatóan végződő Almanach projekt már a címében is hivatkozik a Vissza a jövőbe 2.-re és a fő konfliktusát szolgáltató sportévkönyvre (almanachra), de ez az utalás a magyar tükörfordításban elvész. David, a főszereplő ugyan nem olyan bárgyú, mint ifj. McFly, hanem címeres zseni, aki a massachusettsi kutatóegyetemre szeretne bekerülni, mégis ugyanazokat a hibákat követi el, mint híres elődjei. Nemcsak a történelem, de a science fiction időutazós alzsánere is ismétli önmagát, az újdonságot csak a forma – a szubjektív, kézikamerás, találtfilmesnek (found footage) mondott stílus – jelenti. Jobb esetben ez a műfaji hatást mélyítő, hétköznapi realizmust fecskendez a történetbe, ám itt csak a triviális, sőt banális pillanatok elszaporodását okozza. Az időgépet építő fiatalok a folyamat lényegtelen pontjait is aprólékosan rögzítik, a legkisebb eredményre is lelkesen csodálkoznak rá – ami a való életben adekvát, az filmen most unalmas és egyhangú. Csakúgy, mint a felszínes tinikonfliktusok – elszúrt felelés, elszalasztott első csók és iskolai bullying –, amiket az időgép segítségével oldanak fel Davidék, míg a pillangóhatás törvénye össze nem dönti a bulizós, nyári fesztiválos, kémiatanár-alázós utópiájukat.

Az Almanach projektben ugyan akadnak találó vizuális megoldások (az önmagával farkasszemet néző időutazóból képhiba lesz, és hologramként foszlik szét), de zavaró, hogy a szubjektív formát nem használja következetesen. A film elején kiépített realizmus pedig – melynek révén szimpatikusan hangsúlyozták az időutazás fizikai mellékhatásait – a fináléra átadja a helyét a kötelező, előre lekottázható műfaji fordulatoknak. A hibáit megszállottan javítgató David portréján keresztül Az Almanach projekt akár a második esélyt és az örökös újrakezdést fetisizáló amerikai tömegkultúráról is mondhatott volna valami érdemlegeset, ám legfőbb tanulsága az lett, hogy az MTV-nek van egy filmgyártó részlege, és a product placementje is jobb, mint a Nike-é. Nekik komplett jeleneteket sikerült a hipszter fesztiválok és egynyári slágerek indokolatlan promóciójára áldozni – ezzel pedig a tinifilmes sztorit is zsákutcába vitték.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12398