KönyvDavid Cronenberg: KonzumNagy falatRoboz Gábor
Cronenberg újra a régi.
Miután fia az Antivirallal hamisítatlan Cronenberg-mozit forgatott, és miközben
saját szerzői jelenléte valamelyest halványulni látszik, David Cronenberg 71
évesen regényíróként is bemutatkozott. A vérbáró címkét már rég maga mögött
hagyott rendező az utóbbi években bebizonyította, hogy számos műfajban képes
maradandót alkotni, és nem riad vissza a kísérletezéstől (lásd például a Cosmopolist). Így talán nem is a könyv
érkezése meglepő, inkább csak az, hogy a szerző visszacsatol benne pályája
korai szakaszához, és újra előveszi jellegzetes mániáit, a bio-extremitásoktól
kezdve az őrült tudósokon és konspirációkon át a technológia fetisizálásáig.
A Konzumon érződik az évtizedeken át halmozott tudásanyag, a
szépirodalmi közegnek szánt kötet sűrű olvasmány, amely a hagyományos
dramaturgiai szabályokat időnként gond nélkül felrúgja. A borító mutáns
regénytestet rejt: a történet krimiként indul, sokáig főleg rejtélyek
mozgatják, jóval később felmerül egy kémregény ígérete, akadnak nem vágykeltő
funkciójú szexjelenetek, egy beékelt elbeszélés szerelmi sztorit bujtat (a
könyv talán leggyönyörűbb része), miközben időnként rövidebb filozófiai
eszmefuttatásokat is olvashatunk.
Adott egy Sartre-ot és
de Beauvoir-t idéző filozófus-házaspár, amelynek női tagját holtan találják
párizsi lakásában, a férfi ellen pedig körözést adnak ki, a jelek szerint
ugyanis megcsonkította néhai nejét, és megette bal mellét. Rendőrök helyett
azonban két fiatal fotóriporter útját követjük párhuzamosan: Nathan egy budapesti
zugklinikán interjút készít egy illegális szervkereskedelemben utazó orvossal,
majd egy mellrákos pácienstől elkap egy nemi betegséget; Naomi pedig követni
kezdi a kannibalizmussal vádolt filozófus nyomait, és egészen Japánig utazik
miatta.
Az irodalomból doktorált
Cronenberg a rá jellemző sebészi precizitással komponál jeleneteket, és nem
csak műveltségét és intellektuális – néhol szédületesen fekete – humorát
csillogtatja, hanem igazolja, hogy a szövegalkotásban is vérprofi. A könyvben
hemzsegnek az idézhető mondatok, a szerző tüzetességének egyik legszebb
példája, hogy a riporterpáros tagjai – akik személyesen alig találkoznak, és
többször is hűtlenek – egymást „Than”-nak és „Omi”-nak becézik – vagyis pont az
átfedő „Na” szótagot hagyják ki.
A két fiatal (többnyire)
telefonos interakcióit multi-taskingos szünetek tagolják, de Cronenberg ennél jóval
mélyebbre ágyazza a technológiát a valóságba. A regény világa eleve egy
filmfelvételen keresztül nyílik meg (és zárul), a főhősök pedig alapvetően
különböző lencséken keresztül élik meg a valóságot, mottójuk lényegében a „mindent
egy makróért”.
A technológia
gyarmatosítja magát a nyelvet is: beépül hasonlatokba, metaforákba,
megszemélyesítésekbe, Cronenberg minden eszközt és programot a pontos nevén
emleget, és a tökéletes valóságpótlékként működő technológia a cselekmény késői
fordulataiban is meghatározó szerephez jut. Ezek mellett a Konzumban, amelynek filozófuspárja részben konzumerizmus kritikájáról
híres, felmerül a lehetőség, hogy a személyiség újradefiniálása vagy akár két
ember „szerelmi” kapcsolata a fogyasztáson keresztül valósulhat meg, miként az
is, hogy a fogyasztási cikkek esztétikuma meghaladja a hagyományos
szépségeszményt, és hogy maga a jelentés is fogyasztási cikk.
A hagyományos
szépségeszmény meghaladása persze Cronenbergnél a beteg test fetisizálásával is
összefügg: a heg nála erogén felületként jelenik meg, a megfertőződött test egy
újfajta szépség ígéretét mutatja fel. A rendező radikális felfogásában ráadásul
a test megtévesztő élethűséggel reprodukálható, sőt ennek révén alkalmassá
válik egy groteszk műalkotás létrehozására is.
A külön tanulmányt
érdemlő Konzum Cronenberg korát
meghazudtolóan fiatalos regény, amely saját jogán is letaglózó olvasmány,
egyúttal szervesen épül be a rendezői életműbe.
Európa Könyvkiadó, 2014.
Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 162 átlag: 5.1 |
 |
|