|
|
|
MoziHosszú út lefeléVarró Attila
A Long Way Down – brit, 2014.
Rendezte: Pascal Chaumeil. Írta: Nick Hornby regényéből Jack Thorne. Kép: Ben
Davis. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Pierce Brosnan (Sharp), Imogen Poots
(Jess), Toni Collette (Maureen), Aaron Paul (JJ). Gyártó: Wildgaze Films.
Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált.
96 perc.
Nick Hornby könyvben és vásznon egyaránt
sikeres Fixáció-trilógiája késői serdülés-történeteivel a társas kapcsolatokat
jelölte meg kiútként a megszállottság szigetlétéből, legyen az pop, foci,
nőcsábászat: ötödik regénye, a Hosszú út
lefelé látszólag ugyanezt a menekülőpályát nyitja meg négy életunt hőse
számára, akik egy londoni felhőkarcoló tetején összetalálkozva úgy döntenek,
hat hétre felfüggesztik a nagy ugrást, hogy a hosszabb utat választva, egymás
megértésén/segítésén át térjenek vissza a földre. Hornby azonban mind a
kétértelmű címmel, mind a végkifejlet sötét tónusaival jelezte, hogy ezen a
ponton már több kell a sikerhez egy kiskölyök segítésénél vagy új zenei
pályánál – sőt négy narrátor-karaktere az emberi összefogás metaforája helyett
inkább egy-egy oldalát jelenti a szerző egyszemélyes démonának: a
médiacélponttá vált tévés celeb a hírnév átkát, a kétségek gyötörte édesanya a
fogyatékos gyerek nevelését, a frusztrált fruska a hiábavaló lázadásokat, a
depressziós amerikai rocker pedig a művészi kudarcot.
Eddigi két esküvői komédiájából
ítélve (Szívrablók, Tökéletes terv) a
francia Pascal Chaumeil legfeljebb a popslágerek iránti rajongásban osztozik az
angol íróval: hőspárosai egzotikus kalandok közepette, roppant valószínűtlen
konfliktusok ellenében csapódnak össze a happy endre, leharcolt legénylakások
kanapéin zajló keserű élveboncolások helyett a Szerelem angyalszárnyain suhanva
ötcsillagos szállodák közt. Így aztán alig meglepő, hogy mit sem tudott kezdeni
a kezébe adott sűrű, rögszagú alapanyaggal, és az érdes Hornby-humor
megszelídítésén túl könnyed tanmesét kanyarított belőle az Életben rejlő
értékek felismeréséről, nem csak kiejtve a legdrámaibb fordulatokat (megrázó
anyai felismeréstől a csoportos intervenció fiaskójáig), de akár visszájára
fordítva őket (lásd az ismeretlen öngyilkosságából írt könnyes megmentést). Míg
a gall elődök óvatos szubverzitása is hiányzik a brit bérmunkából: immár bőven
elég egy románc és pár pszichológus az ölmeleg epilógushoz, a légvonalnál is
rövidebb útra szavazva a lélekemeléshez.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 265 átlag: 6.34 |
 |
|
|
|
