MoziEközben PárizsbanKránicz Bence
Nocturama – francia, 2016.
Rendezte: Bertrand Bonello. Írta: Bertrand Bonello. Kép: Léo Hinstin. Zene:
Bertrand Bonello. Szereplők: Finnegan Oldfield (David), Vincent Rottiers
(Greg), Hamza Meziani (Yacine), Manal Issa (Sabrina). Gyártó: Rectangle / Wild
Bunch / Pandora. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 130 perc.
Fiatalok jönnek-mennek,
metróra szállnak, állásinterjúra indulnak, videójátékoznak. Négy bombát akarnak
felrobbantani Párizs belvárosában. Bertand Bonello író-rendező egy olyan árnyék-Párizst
mutat be, amiről fogalmunk sem lehet: az alaphelyzet szerint a terror nem külső
fenyegetés, hanem a gyerekeink, barátaink, szomszédaink aprómunkája révén
szabadul el. Ám a zsánerekkel merészen kísérletező Bonello (Bordélyház, Saint Laurent) mintha nem tudta volna eldönteni, hogy az amerikai
iskolai lövöldözőkhöz hasonló pszichopata fiatalokat, vagy a magasabb cél
érdekében, ideológiai alapon pusztító terroristákat akar megtenni hősöknek.
Filmje mindkét csapásirányon elindul, ám egyik mellett sem köteleződik el.
Az Eközben Párizsban úgy indul, mint az Elefánt, jóformán szöveg nélküli, hosszú jelenetekben figyelhetjük
a felettébb gyanús nagykamaszokat. Aztán inkább A Baader-Meinhof csoportot idézik a látottak: kiderül, hogy egy
nagyhatalmú bankigazgató is hőseink célkeresztjébe került. Ezt a szálat és a
hozzá társuló, üres frázisokat („mostantól semmi nem lesz ugyanolyan!”)
nyugodtan elhagyhatta volna a rendező, mint ahogy az egyórás tervezési fázist
is érdemes lett volna lerövidíteni. A Holtak
hajnala óta klisévé vált bevásárlóközponti rejtőzködés jelenetei annál
erősebbek és megrendítőbbek. Bonello higgadtan, hűvösen követi le a hősök –
ekkor már gyilkosok – lelki összeomlását, harsány popzenére vágott
bulijeleneteket beiktatva, hogy érezzük, milyen hétköznapiak is ezek az
álomvilágban élő tinédzserek. A kőkemény rendőrségi fellépés végjátékában már
egészen közel érezzük magunkhoz a hősöket, és velük együtt fogjuk fel tetteik
súlyát. Kár, hogy addigra túl vagyunk a kétórás játékidőn, a felkavaró finálé
így inkább stílustörésnek hat az alapvetően inkább távolságtartó, lassú
filmben.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 5 átlag: 6.2 |
 |
|
