MoziTejben, vajban, szerelembenBarkóczi Janka
On the
Milky Road – brit-amerikai, 2016. Rendezte és írta: Emir Kusturica. Kép: Martin
Sec és Goran Volarevic. Zene: Stribor Kusturica. Szereplők: Emir Kusturica
(Kosztya), Monica Belluci (Neveszta), Sloboda Micalovis (Milena), Maria Darkina
(Luna). Gyártó: BN Films –Pinball London. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 125 perc.
A hosszú szünet után
újra nagyjátékfilmmel jelentkező Emir Kusturica mintha érzéketlen lenne az idő
múlásával szemben. Bár a filmjeiben a 80-as évek óta megénekelt háborúk, tájak
és népek sokat változtak, ő pedig már rég a Balkán moziveteránjává őszült,
legszívesebben most is a lobogó hajú délszláv fenegyerek szerepében tetszeleg. A
Tejben, vajban, szerelemben egy
korábbi szkeccsfilm, a Words with Gods
(2014) egyik kompakt epizódjának továbbgondolása, ám maga is meglehetősen
szkeccsszerűre, vagy inkább kaotikusra sikerült. A rendező által játszott
Kosta, a tejesember, és az üldözői elől bujkáló szerb-olasz szépasszony
(Bellucci) mágikus realista szerelmi története egészen pontosan olyan, mintha
az életmű könnyen forgatható, képes kisenciklopédiája lenne. Mindazt
megtaláljuk benne, ami korábban egyszer (vagy többször) már működött, vagyis
fegyverropogástól szerencsétlenre és/vagy komikusra rajzolt roma figurákig,
delejes viharban repkedő menyasszonyi fátylaktól csodálatos állatokig bármit,
ami valaha védjeggyé vált, amiért korábban több földrész cinefiljei őszintén
lelkesedtek. Aminek viszont nyomát sem találjuk, az az eredetiség, a gondolat
és a szív, mintha a végeredmény csupán egy adott elemeket véletlenszerű
kompozícióba rendező mozgóképes kaleidoszkóp terméke lenne. A mátkapár
menekülésére épülő forgatókönyv zavaros, a tempó rossz, a zenét jegyző Stribor
Kusturica szólamai az emblematikus elődök, főleg Goran Bregović dallamainak
utánzataként, üresen konganak. Sehol az A
papa szolgálati útra ment érzékenysége, a Cigányok ideje varázslata, az Underground
monumentalitása, hiányzik minden, aminek ízlésével és erkölcsi tartalmával
lehetett ugyan vitatkozni, de ami a maga nemében mégis páratlannak számított.
A felütés szerint a film
három igaz történetet és a fantáziát keveri össze, de a végeredmény
szempontjából ezek aránya és határa tulajdonképpen lényegtelen. Az élmény
leginkább abban a benyomásban sűrűsödik össze, miszerint egy olyan
Kusturica-filmet láttunk, amely elsősorban csupán lötyögős paródiája egy
Kusturica-filmnek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 6 átlag: 5.67 |
|
|