KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/április
FILM ÉS IRODALOM
• Bikácsy Gergely: Don Quijote filmet keres Cervantes-adaptációk
• Varró Attila: Az író szelleme Philip Roth
• Baski Sándor: „Filmeket látok a fejemben” Beszélgetés Dragomán Györggyel
• Pethő Réka: Elillanó mágia A fehér király
• Murai András: Élet és mű Bergman tükörképei
GABRIEL GARCÍA MÁRQUEZ
• Bácsvári Kornélia: A mozgóképíró García Márquez és a film
• Bácsvári Kornélia: És ideje van a halálnak Gabriel García Márquez
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Filmes múltunk jövője Beszélgetés Ráduly Györggyel
• Tóth Pál Péter: Tanítványok A Gulyás testvérek – Pálya és kép
• Horváth Eszter: Apokalipszis után Tarr Béla: A világ végéig
• Kránicz Bence: Nem mindenki Magyar Filmhét: Kisjátékfilmek
ÚJ RAJ
• Varró Attila: Érdekkapcsolatok Joachim Lafosse
A KÉP MESTEREI
• Lichter Péter: A kép mesterei Janusz Kaminski
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: A nevetés gyógyító ereje
• Bartai Dóra: Az elnyomottak félelme Cseh Filmkarnevál
• Szalkai Réka: Északi szivárvány Finn Filmnapok
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Kísért a múlt 1945
• Huber Zoltán: Nyereg alatt Kincsem
• Kránicz Bence: Mellébeszélők Víziváros
MOZI
• Barkóczi Janka: Tejben, vajban, szerelemben
• Sepsi László: A stylist
• Vajda Judit: Örök szerelem
• Pethő Réka: A szerelem története
• Kránicz Bence: Eközben Párizsban
• Benke Attila: Logan – Farkas
• Margitházi Beja: 150 milligramm
• Huber Zoltán: Kong: Koponya-sziget
• Jankovics Márton: John Wick: 2. felvonás
• Hegedüs Márk Sebestyén: Tűnj el!
• Kovács Kata: Háziúr kiadó
• Varró Attila: Menedék
DVD
• Kránicz Bence: Harc a szabadságért
• Pápai Zsolt: Mirka
• Varga Zoltán: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Géczi Zoltán: A sanghaji maffia
• Soós Tamás Dénes: A mi emberünk
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Háziúr kiadó

Kovács Kata

Adopte un veuf – francia, 2016. Rendezte: François Desagnat. Írta: Jérôme Corcos. Kép: Vincent Gallot. Zene: Fabien Cahen. Szereplők: André Dussollier (Hubert Jacquin), Bérengère Krief (Manuela), Arnaud Ducret (Paul-Gérard), Julia Piaton (Marion), Nicolas Marié (Samuel). Gyártó: Nac / Someci / TF’ Films. Forgalmazó: MTVA. Feliratos. 97 perc.

 

Az európai midcult különös vonzalmat érez a lakóközösségek sorsát felfedő komédiák iránt, elég csak a Lakótársat keresünk-filmekre, vagy a nagysikerű Anna Gavalda-adaptációra (Egyedül nem megy) gondolnunk. Utóbbi alapképletét szinte szóról szóra mondja fel François Desagnat legújabb filmje, melyben ugyancsak négy, igen különböző személyiség találkozik, ám itt nem szerelmi szál, hanem mély rokonszenv szövődik közöttük. A rendező korábbi filmjei közül a hazánkban is bemutatott Mint(a)apa épp úgy a generációs ellentétekből indul ki, mint a mostani film: a Háziúr kiadó idős, magányos orvosa egy véletlen folytán kiadja lakása üres szobáit egy húszas éveiben járó lánynak, egy pályája elején járó ügyvédnek és egy szintén fiatal ápolónőnek. A négy szereplő közötti konfliktusok fő forrása mégis inkább a különböző temperamentumokban, mint a korkülönbségben rejlik: ahogy a konformista, közönségbarát vígjátékokból tudjuk, itt is mindenki kicsit más, mint amilyennek elsőre mutatja magát (a konszolidált úr nagyon is vagány, az excentrikus vadócnak érző a szíve, stb.). A film ötödik főszereplője, a parkra néző lakás, a klasszikus, párizsi nagypolgári otthon hatalmas ablakaival, mindig behúzott vastag függönyeivel – amely nem csak értékes, de olcsó elemekkel is tömve van, mint ahogy a filmben is avíttan elegáns és fiatalosan bóvli fordulatok váltakoznak egymással.

A háziurat alakító André Dussollier a francia film veteránja (filmográfiája Truffaut-tól Resnais-n át egészen az Amélie csodálatos életéig röpít), és pontosan úgy őrködik a hozzá képest zöldfülűnek számító színészfiókák fölött, ahogy az általa alakított háziúr odafigyel a szinte családjává növő lakóközösség minden tagjára. A Háziúr kiadó legnagyobb erőssége a színészek közötti összhang, ami az igényes, bár korántsem hibátlan rendezéssel együtt pontosan azt a végeredményt hozza, amit várunk: önfeledt, minden komplikációtól mentes szórakozást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/04 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13185