|
|
|
MoziA stylistSepsi László
Personal Shopper –
francia-német, 2016. Rendezte: Olivier Assayas. Írta: Olivier Assayas.
Kép:Yorick Le Saux. Zene: Armand Amar. Szereplők: Kristen Stewart (Maureen),
Anders Danielsen Lie (Erwin), Lars Eidinger (Ingo), Sigrid Bouaziz (Lara).
Gyártó: CG Cinéma, Vortex Sutra. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 105 perc.
A képmások, alteregók,
tükörjátékok és kibillent női identitások mentén épülő Olivier
Assayas-életműben eleve rejlik valami jellegzetesen gótikus, így A stylistban az a legmeglepőbb, hogy a
francia rendező harmincéves pályája során még csak most érkezett el odáig, hogy
vászonra vigyen egy hagyományos kísértettörténetet. Az már kevésbé üdvös, hogy
a mívesen kidolgozott Sils Maria felhői után A
stylist legjobb esetben is csupán zilált ujjgyakorlat, amely hiába veszi
katalógusba az elmúlt két évszázad gótikájának néhány legvirulensebb motívumát
– mint egy családtag halála és az ehhez kötődő gyászmunka vagy a labilis fiatal
lányt manipuláló evilági és túlvilági(?) erők –, végül az összehordott anyagból
nem sikerül felépítenie a saját autentikus kísértetkastélyát. Assayas az elérhetetlen bizonyosság keresésében emeli ki a gótikus
horror afféle esszenciáját: az újra
egy nála idősebb sztár segédjét alakító Stewart nem csupán halott testvérétől
vár valamiféle jelet a túlvilágról, de bizarr epizódokkal tarkított tengődése a
párizsi divatvilág bugyraiban ugyanennyire egy identitásválság jele.
A
rendező korábbi munkáinak hősnői gyakran váltak egy tükörjáték részeseivé,
amelyben képmásuk – legyen egy filmszerep vagy egy másik nő – egyszerre
biztosított szerepmintát és ellentétpárt. A
stylist címszereplője ikertestvére halálával vagy a szinte csak fantomként
létező munkáltatójával ezt a viszonyítási pontot veszíti el, ezen a szakadáson
keresztül törhet be életébe a kapcsolatteremtés kényszere (szeánszokon, elcsent
ruhák felpróbálásán és sehová sem tartó cseteléseken keresztül), illetve a
modernizált gótika szolid paranoiája. De ugyanez az identitásválság maga alá
temeti a film egészét – a hol halovány kísértethistóriába, hol kiszámítható
pszichothrillerbe átbillenő karakterrajz alig képes feszültséget csiholni a
zsánerfilmes kitérőkből, így a stylist szenvedéseinek
szemlélése mindinkább egy elnyújtott kukkoláshoz válik hasonlatossá. Assayas
kétségkívül végigvisz egy imponálóan perverz koncepciót azzal, hogy nézőjét a
védtelen nő után leselkedő szellem pozíciójába kényszeríti, ám épp arról mond
le, amire hősnője olyannyira vágyik – az érdemi kapcsolatteremtésről vászon és
külvilág között.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 3 átlag: 7.33 |
 |
|
|
|
