KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
• Turcsányi Sándor: Vlastimil Brodský (1920–2002)
MAGYAR FILM
• Vaskó Péter: Keleten a helyzet Magyar közönségfilm
• Stőhr Lóránt: Álomgyár álmodói Beszélgetés Hirsch Tiborral, Schubert Gusztávval és Varga Balázzsal
• Zachar Balázs: Reklámtigrisek A spottól a játékfilmig
MÉDIA
• Székely Gabriella: A köz, a jó, meg a televízió Beszélgetés Gombár Csabával, Horvát Jánossal és Tímár Jánossal
• R. Hahn Veronika: Fentebb stíl BBC és közszolgálat
• Róka Zsuzsa: A Köztársaság televíziója Francia képszabadság

• Bikácsy Gergely: Húsosfenékkel a sajttortán Ferreri nitrátnői
• Csantavéri Júlia: Hatvannyolcasok Új olasz filmek
• Pintér Judit: A filmtörvény kapujában Azúr mozik
KULTUSZMOZI
• Hungler Tímea: Képáldozat Michael Powell: Peeping Tom

• Ádám Péter: A mélység virtuóza William Wyler
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nők a kult mögött Claudia és Mónika

• Halász Tamás: Mozdulatok a szabadban Brit táncfilmek
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Le a Földről Mediawave
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Merülő forraló Ulrich Seidl: Kánikula
• Zoltán Gábor: Befejezetlen útitörténetek Michael Haneke: Ismeretlen kód
• Herpai Gergely: Választási hadjárat George Lucas: Star Wars II. – A klónok támadása
• Muhi Klára: Már nem pancsol Fonyó Gergely: Na végre, itt a nyár!
DVD
• Pápai Zsolt: Múltunk diszkrét bája Fred F. Sears: A repülő csészealjak támadása
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Iris – Egy csodálatos női elme
• Takács Ferenc: Rabold a nőt!
• Tosoki Gyula: Penge 2
• Kovács Marcell: Pókember
• Ádám Péter: Isten nagy, én kicsi vagyok
• Köves Gábor: Tiszta ügy
• Mátyás Péter: Szitakötő
• Baross Gábor: A pokoli torony balekjai
• Varró Attila: A fehér léggömb
• Pápai Zsolt: Gépállat SC

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rabold a nőt!

Takács Ferenc

 

Kosztümös, azaz a múltban játszódó kalandfilmet látunk, annak minden szokványával és kellékével. A téma viszont szokatlan és bizarr. 1780-ban vagyunk, Írországban, földbirtokosok, az ekkor még voltaképpen újdonsült angol–ír arisztokrácia köreiben. Az uralkodó osztály fiatalabb tagjainak nagy gondja a primogenitura: a vagyont és a címet az elsőszülött fiú örökli, öcsikéi sovány évjáradékkal kénytelenek beérni, s ha nem érik be, mehetnek papnak vagy katonának. Ezen a gondon segít a Nőrablók Klubja. A klubtagok – másod- vagy harmadszülött arisztokrata ifjak – éjnek idején álarcot öltenek, lóra kapnak, rajtaütnek a nemesi kúriákon, ahonnan eladó sorban levő, bár többnyire másoknak szánt földbirtokos-lánykákat rabolnak el. Rögvest meg is kérik a kezüket, s többnyire sikerrel: a huszárcsínyből házasság lesz.

A mostani történet is ilyen: két pénztelen fiatal rabol magának egy-egy pénzesnek vélt menyasszonyt. De a huszárcsíny ezúttal katasztrófába fordul, a lányokról kiderül, hogy egy fillérük sincs, a fiúk pedig kis híján akasztófán végzik. A végén persze – itt-ott valószínűtlenül izgalmas fordulatok után – minden rendbe jön, győz az élet és a szerelem (igaz, pénz nélkül).

Szokvány és kellék itt minden, de minden szokvány és kellék meg is emelkedik valamelyest. A filmben ugyanis a szokásoshoz képest minden egy kicsit másképp működik és hat: az izgalmas történet – egyébként tényeken alapul – kultúrhistóriai jelentőségre tesz szert, a gonddal és szeretettel megidézett XVIII. századi ír világ önmagában is érdekessé válik, ábrázolása pedig nemesebb rokonságot tart, az elmúlt évtized filmes Jane Austen-feldolgozásainak vizualitását kamatoztatja. Ugyanígy képes finoman utalni irodalomtörténeti összefüggésekre is a rendező: az ábrázolt világ, legalábbis az irlandisztikában otthonos néző számára, a XVIII–XIX. század fordulója nagy angol–ír regényírónőjének, Maria Edgeworth-nek a társadalomrajzát is felidézi. Az idegenforgalmi–turisztikai lóláb sem lóg ki feltűnően: a film elmereng a szép ír tájakon, Antrim megye szelíd hegy-völgyein, a nyugati tengerpart baljós sziklameredélyein, s meg-megáll egy pillanatra, hogy szemügyre vegyen egy-egy karakteres XVII–XVIII. századi kastélyt–udvarházat, de mindezt mértékkel és tapintattal teszi. Látható jókedvből született az egész, a történet játékosan lebeg, szellemes, kellemes és üdítő a végeredmény. Írország, az új filmnagyhatalom, a jelek szerint már a könnyed rutinban is rutinosan mozog.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2618