KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
   2021/január
MOZIK KARANTÉNBAN
• Varró Attila: A hegy Mohamedhez Vírus és mozi
• Soós Tamás Dénes: Csődközelben Mozik a járvány alatt
MAGYAR MŰHELY
• Petényi Katalin: Emléktöredékek Gyöngyössy Imre (1930-1994) – 2. rész
• Schubert Gusztáv: Mag a földben Jób lázadása
• Benke Attila: Szimpátiafilmezés Külföldi filmek az ’56-os forradalomról
• Vízkeleti Dániel: Kísértetek földjén Beszélgetés Bergendy Péterrel
SEAN CONNERY
• Géczi Zoltán: A neve Connery Sean Connery (1930-2020)
• Varga Zoltán: Valami igazságféle Kultmozi: A támadás
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Válságtünetek Új raj: Rodrigo Sorogoyen
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Baski Sándor: Alkonyzóna Thomas Ott: The Number
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sztráda a semmibe Tillie Walden: Are You Listening?
FELLINI 100
• Harmat György: Fellini és a napszemüveg Harmat György Egy eszköz vándorútja
A FILMKRITIKA KLASSZIKUSAI
• Ádám Péter: Töltőtoll és kamera Cahiers du Cinéma
FESZTIVÁL
• Gerencsér Péter: Látható periféria Verzió 2020
PANORÁMA
• Kránicz Bence: „Segített, hogy kihullott a hajam” Beszélgetés Colin Firth-szel és Stanley Tuccival
FILM / REGÉNY
• Fekete Tamás: Amerikai mélyálom J.D. Vance: Vidéki ballada az amerikai álomról
• Greff András: Herointól halkésig Ron Howard: Vidéki ballada az amerikai álomról
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Félreértett hangok Ben Frost
• Déri Zsolt: Amerikai karakter Western Stars
KRITIKA
• Varró Attila: A kíntornás Mank-ja David Fincher: Mank
TELEVÍZÓ
• Andorka György: Nehéz istentelennek lenni A farkas gyermekei
STREAMLINE MOZI
• Jordi Leila: Cities of Last Things
• Forgács Nóra Kinga: Hazug tánc
• Lovas Anna: Mother – Eltorzult szeretet
• Lichter Péter: Super Dark Times
• Huber Zoltán: Arkansas
• Pethő Réka: Előttem az élet
• Vajda Judit: Kenyér, szerelem és…
• Tüske Zsuzsanna: Casino Royale
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Kenyér, szerelem és…

Vajda Judit

Pane, amore e… - olasz, 1955. Rendezte: Dino Risi. Írta: Ettore Maria Margadonna. Kép: Giuseppe Rotunno. Zene: Alessandro Cicognini. Szereplők: Vittorio De Sica (Carotenuto), Sophia Loren (Sofia), Antonio Cifariello (Niccolino), Lea Padovani (Violante), Tina Pica (Caramella). Gyártó: Titanus. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 110 perc.

 

Az olasz neorealizmus nagymesteréből a könnyed filmalkotások őszülő halántékú amorózójává vált Vittorio De Sica sármjára felfűzött Kenyér, szerelem-tetralógia harmadik, 1955-ös darabjában az isteni Lollo után a nem kevésbé isteni Loren lett a szoknyabolond csendőrparancsnokot hozó érett sztár partnere, egyik első fontosabb főszerepében. A Dino Risi rendező rózsaszín korszakában készült romantikus komédia szerencsére az előzmények ismerete nélkül is élvezhető: a korábban egy isten háta mögötti faluban állomásozó, s folyamatosan gáláns kalandokba keveredő főhős egy újabb gáláns kalandja miatt szülővárosába, a tengerparti Sorrentóba vonul vissza, ahol ezúttal egy „felvágós halaskofá”-val kerül először összetűzésbe – mivel a nő nem hajlandó távozni a hősünk által korábban a rendelkezésére bocsátott bérleményből –, majd sok minden másba.

Egy 65 éves vígjátékot nézve joggal merül fel a kérdés, vajon mai szemmel is élvezetes-e, a Kenyér, szerelem és… azonban olyan magas szintű mesterségbeli tudással van megírva és előadva, hogy egy perc alatt elszállnak a kételyeink. A biztos kézzel kidolgozott jellemkomikum, a szellemes és pergő párbeszédek, valamint Sophia Loren De Sica szándékos modorosságát jóízűen ellenpontozó temperamentumos játéka mellett, ami valójában működik itt, az egy több mint négyszáz éves recept, mivel Risi alkotása nyíltan a comedia dell’arte hagyományaiból építkezik. A capitanótól kezdve a dottorén át a sorsüldözött szerelmesekig és a colombináig jelen van itt a klasszikus itáliai színjáték összes tipikus alakja, ám olyan szépen egybedolgozva az 50-es évekbeli olasz állapotokat épp csak felszínesen kapirgáló (neo)realizmussal, hogy egyáltalán nem lóg ki a több évszázados lóláb. És hogy az élmény a kisképernyős generáció számára is emlékezetes legyen, arról, ha semmi más, Sophia Loren felejthetetlen mambója mindenképpen gondoskodik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/01 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14788