KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
   2021/január
MOZIK KARANTÉNBAN
• Varró Attila: A hegy Mohamedhez Vírus és mozi
• Soós Tamás Dénes: Csődközelben Mozik a járvány alatt
MAGYAR MŰHELY
• Petényi Katalin: Emléktöredékek Gyöngyössy Imre (1930-1994) – 2. rész
• Schubert Gusztáv: Mag a földben Jób lázadása
• Benke Attila: Szimpátiafilmezés Külföldi filmek az ’56-os forradalomról
• Vízkeleti Dániel: Kísértetek földjén Beszélgetés Bergendy Péterrel
SEAN CONNERY
• Géczi Zoltán: A neve Connery Sean Connery (1930-2020)
• Varga Zoltán: Valami igazságféle Kultmozi: A támadás
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Válságtünetek Új raj: Rodrigo Sorogoyen
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Baski Sándor: Alkonyzóna Thomas Ott: The Number
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sztráda a semmibe Tillie Walden: Are You Listening?
FELLINI 100
• Harmat György: Fellini és a napszemüveg Harmat György Egy eszköz vándorútja
A FILMKRITIKA KLASSZIKUSAI
• Ádám Péter: Töltőtoll és kamera Cahiers du Cinéma
FESZTIVÁL
• Gerencsér Péter: Látható periféria Verzió 2020
PANORÁMA
• Kránicz Bence: „Segített, hogy kihullott a hajam” Beszélgetés Colin Firth-szel és Stanley Tuccival
FILM / REGÉNY
• Fekete Tamás: Amerikai mélyálom J.D. Vance: Vidéki ballada az amerikai álomról
• Greff András: Herointól halkésig Ron Howard: Vidéki ballada az amerikai álomról
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Félreértett hangok Ben Frost
• Déri Zsolt: Amerikai karakter Western Stars
KRITIKA
• Varró Attila: A kíntornás Mank-ja David Fincher: Mank
TELEVÍZÓ
• Andorka György: Nehéz istentelennek lenni A farkas gyermekei
STREAMLINE MOZI
• Jordi Leila: Cities of Last Things
• Forgács Nóra Kinga: Hazug tánc
• Lovas Anna: Mother – Eltorzult szeretet
• Lichter Péter: Super Dark Times
• Huber Zoltán: Arkansas
• Pethő Réka: Előttem az élet
• Vajda Judit: Kenyér, szerelem és…
• Tüske Zsuzsanna: Casino Royale
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Képregény legendák

Tillie Walden: Are You Listening?

Sztráda a semmibe

Kránicz Bence

Tillie Walden feminista melodrámái szerzői életművet rajzolnak ki.

 

Nemcsak a mai képregényes színtéren, hanem a médium történetében is rendkívül ritka, hogy egy alkotó akkora svunggal kezdje a pályáját, mint Tillie Walden. 24 éves koráig végigrajzolt öt önálló képregénykötete, szekérderéknyi díja és önéletrajzi hátterű, áradóan érzelmes történetei miatt Waldent joggal nevezhetnénk a kortárs képregény Xavier Dolanjének, csakhogy a filmeket akkor is komoly stáb készíti, ha egyébként a hiperaktív kanadai rendező személyes kézjegye tisztán látszik a művein. A New Jersey-i születésű, Texasban nevelkedett író-rajzoló viszont senki másra nem számíthat az alkotásban, legfeljebb a szobatársára, egyben asszisztensére, aki megválaszolja helyette a leveleit. Első kötete, a 2015-ben megjelent The End of Summer elnyerte a legjobb független képregényeknek járó Ignatz-díjat, harmadik könyvéért, a nyíltan önéletrajzi ihletésű Spinningért pedig már Eisner-díjjal jutalmazták az akkor 22 éves Waldent, aki azóta is tartja az évi egy kötetes tempót, és két újabb Eisnert is feltehetett a polcra. Ráadásul képregényei több száz oldalas, színes (!) kiadványok – leghosszabb munkája, az eredetileg webképregényként megjelent On a Sunbeam 530 oldalra rúg, vagyis regénynek is hosszú lenne. Ezek alapján nem túlzás arra következtetni, hogy Tillie Walden tizennyolc éves korában leült a rajzasztalhoz, és azóta sem állt fel onnan.

Kivételes művészi termékenységét önmagában nem magyarázzák a mangák erőteljes inspirációját mutató, stilizációs megoldásaik alapján gyorsan kivitelezhetőnek tűnő rajzok. Már csak azért sem nevezhetjük egyszerűnek a stílusát, mert a számos kis képpanel kidolgozása, a geometrikus struktúrák iránti érzékenység, vagy a kézírásos betűhasználat miatt valójában nagyon is aprólékos munkát igénylő képregényoldalakról van szó. Jobban megérthetjük Walden lendületét, ha műveinek személyes tétjeire koncentrálunk, arra, hogy ezeket a képregényeket valóban a lehető legromantikusabb értelemben vett művészi közlésvágy hívta életre. Az Are You Listening? (Hallasz engem?) is a szerző két kedves témájáról szól: a női összetartásról és bajtársiasságról, valamint Texas államról. A történet hősei egyaránt a családjuk és az emlékeik elől menekülnek. Lou-t az anyja halála, a fiatalabb Bea-t az őt ért nemi erőszak traumatizálta. Útnak indulnak, fogalmuk sincs, hova. Véletlenül találkoznak, éjszaka a benzinkúton, és együtt mennek tovább.

Az Are You Listening? az utaztató regény klasszikus műfaját és a mágikus realista stílust adaptálja, de közel kerül a Stephen King-életműhöz is – a betonszürke hétköznapokat hasonlóan színezi át feketére a másvilágból átszüremkedő, fenyegető borzalom. Walden az On a Sumbeam nagyszabású sci-fijével fedezte fel magának a fantasztikus zsánereket, új könyve pedig szürreális horrorba fordul, mikor a két hősnőt üldözni kezdi a texasi utakon járőröző szekta, ráébresztve hőseinket, hogy egy ideje már olyan autópályán szelik a kilométereket, amely egyetlen térképen sincs rajta. A szerzőnek tehát a hősök traumafeldolgozását célzó, erőteljesen feminista hangoltságú utazástörténetet kell összefésülnie a sötét texasi varázslatok kivédésével.

A siker kulcsa, ahogy Walden korábbi műveiben is, az érzelmi hitelesség. Jellegzetes Walden-hősnőket látunk: szorongó, önbizalomhiányos embereket, akiknek az identitása nem illeszkedik környezetük normáihoz – az autószerelő Lou nyíltan leszbikus, a szexuális zaklatás áldozatává vált Bea-ről csak sejthető, hogy az –, problémáik megoldását pedig csak érzelmeik és emlékeik felszabadításától remélhetik. A semmibe vezető autóút végeredményben metaforikussá, az emlékek és álmok ösvényévé változik. Az Are You Listening? így lesz újabb, a Spinning és az On a Sunbeam korábbi főműveihez mérhető darabja Tillie Walden kivételes érzékenységű, katartikus erejű feminista melodrámáinak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/01 35-36. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14781