KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
   2021/január
MOZIK KARANTÉNBAN
• Varró Attila: A hegy Mohamedhez Vírus és mozi
• Soós Tamás Dénes: Csődközelben Mozik a járvány alatt
MAGYAR MŰHELY
• Petényi Katalin: Emléktöredékek Gyöngyössy Imre (1930-1994) – 2. rész
• Schubert Gusztáv: Mag a földben Jób lázadása
• Benke Attila: Szimpátiafilmezés Külföldi filmek az ’56-os forradalomról
• Vízkeleti Dániel: Kísértetek földjén Beszélgetés Bergendy Péterrel
SEAN CONNERY
• Géczi Zoltán: A neve Connery Sean Connery (1930-2020)
• Varga Zoltán: Valami igazságféle Kultmozi: A támadás
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Válságtünetek Új raj: Rodrigo Sorogoyen
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Baski Sándor: Alkonyzóna Thomas Ott: The Number
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sztráda a semmibe Tillie Walden: Are You Listening?
FELLINI 100
• Harmat György: Fellini és a napszemüveg Harmat György Egy eszköz vándorútja
A FILMKRITIKA KLASSZIKUSAI
• Ádám Péter: Töltőtoll és kamera Cahiers du Cinéma
FESZTIVÁL
• Gerencsér Péter: Látható periféria Verzió 2020
PANORÁMA
• Kránicz Bence: „Segített, hogy kihullott a hajam” Beszélgetés Colin Firth-szel és Stanley Tuccival
FILM / REGÉNY
• Fekete Tamás: Amerikai mélyálom J.D. Vance: Vidéki ballada az amerikai álomról
• Greff András: Herointól halkésig Ron Howard: Vidéki ballada az amerikai álomról
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Félreértett hangok Ben Frost
• Déri Zsolt: Amerikai karakter Western Stars
KRITIKA
• Varró Attila: A kíntornás Mank-ja David Fincher: Mank
TELEVÍZÓ
• Andorka György: Nehéz istentelennek lenni A farkas gyermekei
STREAMLINE MOZI
• Jordi Leila: Cities of Last Things
• Forgács Nóra Kinga: Hazug tánc
• Lovas Anna: Mother – Eltorzult szeretet
• Lichter Péter: Super Dark Times
• Huber Zoltán: Arkansas
• Pethő Réka: Előttem az élet
• Vajda Judit: Kenyér, szerelem és…
• Tüske Zsuzsanna: Casino Royale
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Cities of Last Things

Jordi Leila

Cities of Last Things – tajvani, 2019. Rendezte és írta: Ho Wi-ding. Kép: Jean-Louis Vialard. Zene: Robin Codert. Szereplők: Jack Kao (Zhang), Lee Hong-chi (fiatal Zhang), Ning Ding (Wang), Linda Ju-chi Liu (Yu Fang), Louise Grinberg (Ara). Gyártó: Changhe Films / Ivanhoe Pictures. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 106 perc.

 

A 2018-as Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott Cities of Last Things sötét hangulatú, atmoszferikus beállításokban bővelkedő melodráma, amely a történet kronológiáját megfordítva, a végkimenetelhez vezető ok-okozati összefüggéseket fejtegeti. A férfi főhős öngyilkosságával indító film egy átlagos rendőr bukástörténetét meséli, olyan időszakokat kiemelve az életéből, melyek a tragikus döntés elkerülhetetlen bekövetkeztéig vezethettek. A film egyik különlegessége abban rejlik, hogy a rendező a férfi életében meghatározó három korszakhoz három különböző műfajt társít, melyek harmóniában vannak a férfi adott időszakban megélt érzelmeivel, lelki világával.

A történet egy élettelen, rideg, utópisztikus jövőből vált a film noir inspirálta közel múltba, ahol bár feltűnik a szenvedély, a korrupt rendőrség kegyetlensége dominál, míg végül elérkezünk a fiú kamaszkorához, ahol minden későbbi problémája gyökerezik, így a film végére a 90-es évek hongkongi akciófilmjeiből ismert melodrámai lezárás jut. A történetmesélési technikából adódóan, ahogy az időben egyre távolabbra kerülünk a jelentől, úgy kellene egyre inkább megértenünk és azonosulnunk a rendőr döntéseivel, a jellemének folyamatos változásával, ám valamiért az érzelmi hatás mégsem átütő, helyenként didaktikusan hat. Ettől eltekintve szépen kirajzolódik egy félrecsúszott emberi élet szomorúsága, egy tragikus sors története: a néző egy átlagos, családcentrikus rendőrt figyel, aki egyszerre válik áldozatává a körülményeknek, rossz döntéseinek és makacsságának. A különböző műfajok és stilisztikai megoldások megidézése mindenképpen érdekes hat: habár túl szembeötlő ahhoz, hogy a karakterrel, az öngyilkossághoz vezető út pszichológiájával igazán azonosulni lehessen, összességében a rendhagyó történetmesélési technika szimpatikus kísérletnek bizonyul.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/01 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14783