KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
   2021/január
MOZIK KARANTÉNBAN
• Varró Attila: A hegy Mohamedhez Vírus és mozi
• Soós Tamás Dénes: Csődközelben Mozik a járvány alatt
MAGYAR MŰHELY
• Petényi Katalin: Emléktöredékek Gyöngyössy Imre (1930-1994) – 2. rész
• Schubert Gusztáv: Mag a földben Jób lázadása
• Benke Attila: Szimpátiafilmezés Külföldi filmek az ’56-os forradalomról
• Vízkeleti Dániel: Kísértetek földjén Beszélgetés Bergendy Péterrel
SEAN CONNERY
• Géczi Zoltán: A neve Connery Sean Connery (1930-2020)
• Varga Zoltán: Valami igazságféle Kultmozi: A támadás
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Válságtünetek Új raj: Rodrigo Sorogoyen
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Baski Sándor: Alkonyzóna Thomas Ott: The Number
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sztráda a semmibe Tillie Walden: Are You Listening?
FELLINI 100
• Harmat György: Fellini és a napszemüveg Harmat György Egy eszköz vándorútja
A FILMKRITIKA KLASSZIKUSAI
• Ádám Péter: Töltőtoll és kamera Cahiers du Cinéma
FESZTIVÁL
• Gerencsér Péter: Látható periféria Verzió 2020
PANORÁMA
• Kránicz Bence: „Segített, hogy kihullott a hajam” Beszélgetés Colin Firth-szel és Stanley Tuccival
FILM / REGÉNY
• Fekete Tamás: Amerikai mélyálom J.D. Vance: Vidéki ballada az amerikai álomról
• Greff András: Herointól halkésig Ron Howard: Vidéki ballada az amerikai álomról
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Félreértett hangok Ben Frost
• Déri Zsolt: Amerikai karakter Western Stars
KRITIKA
• Varró Attila: A kíntornás Mank-ja David Fincher: Mank
TELEVÍZÓ
• Andorka György: Nehéz istentelennek lenni A farkas gyermekei
STREAMLINE MOZI
• Jordi Leila: Cities of Last Things
• Forgács Nóra Kinga: Hazug tánc
• Lovas Anna: Mother – Eltorzult szeretet
• Lichter Péter: Super Dark Times
• Huber Zoltán: Arkansas
• Pethő Réka: Előttem az élet
• Vajda Judit: Kenyér, szerelem és…
• Tüske Zsuzsanna: Casino Royale
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Super Dark Times

Lichter Péter

Super Dark Times – amerikai, 2017. Rendező: Kevin Phillips. Írta: Luke Piotrowski és Ben Collins. Kép: Eli Born. Zene: Ben Frost, Marc Streitenfeld. Szereplők: Owen Campbell (Zach), Charlie Tahan (Josh), Elizabeth Cappuccino (Allison), Sawyer Barth (Charlie). Gyártó: Ways & Means / Neighborhood Watch / Om Films. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 103 perc.

 

 „Amerika egyetlen végtelen kamaszkor” – írja Ben Lerner Az iskola Topekában című könyvében. Talán ebből a tömör metaforából is kiviláglik, hogy a tengerentúli irodalom- és filmkultúra miért nyúl olyan gyakran a tinédzserek zavaros, abszurd, néha költői és erőszakos miliőjéhez. Az amerikai független film mindig is rajongott ezért az ellentmondásos közegért, Richard Linklatertől (Tökéletlen idők) Richard Kellyn át (Donnie Darko) Harmonie Korine-ig (Gummo) sokan, sokféleképpen formálták mozgóképpé a kamaszok érzelmileg kaotikus mindennapjait.

Kevin Phillips debütáló filmje a ritka meglepetések közé tartozik: formanyelvileg megkapóan érzékeny stílusa és minden hivalkodástól mentes realizmusa tökéletesen kikerüli a nosztalgikus tinifilmek összes közhelyét. Pedig a film alapkoncepciója nem ígér sokkal többet a mostanában divatos, retrókeretbe ágyazott tinithrillereknél. A ma már romantikus ködbe burkolt, még éppen analóg kilencvenes években járunk, amikor a Facebook helyett az iskolai évkönyveket pörgették a szarkazmusukat kiélő tinik. Két jellegzetesen geek srác egy gardróbból előkerülő szamurájkarddal véletlenül meggyilkolja az iskolatársukat egy tesztoszteronnal (és fűvel) felpumpált vita során: a pánikot követően a holttestet a közeli erdő szomorú avarja alatt hagyják. Phillips azonban nem a premisszából logikusan következő bűnügyi szálra koncentrál, hanem a kamasz hősök lelki felőrlődésére: a rendező a megtagadott thrillerből valójában egy rendkívül intenzív közérzetfilmet sző. A Super Dark Times ezért is köthető leginkább a Van Sant által rendezett Paranoid Parkhoz: ám a lassan kibomló cselekménye, költői montázsszekvenciái, fotogén (de nem magamutogató) kompozíciói és felkavaróan ötletes álomjelenetei messze az átlag fölé emelik, nem is beszélve a tökéletes kiválasztott színészekről, akiknek minden nyegle és bizonytalan gesztusa a helyén van. Phillips filmje azok közé a meglepetések közé tartozik, ami manapság ritkán szokott felbukkanni a streaming-szolgáltatók túlméretezett bőségfolyamaiban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/01 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14785