KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
   2021/január
MOZIK KARANTÉNBAN
• Varró Attila: A hegy Mohamedhez Vírus és mozi
• Soós Tamás Dénes: Csődközelben Mozik a járvány alatt
MAGYAR MŰHELY
• Petényi Katalin: Emléktöredékek Gyöngyössy Imre (1930-1994) – 2. rész
• Schubert Gusztáv: Mag a földben Jób lázadása
• Benke Attila: Szimpátiafilmezés Külföldi filmek az ’56-os forradalomról
• Vízkeleti Dániel: Kísértetek földjén Beszélgetés Bergendy Péterrel
SEAN CONNERY
• Géczi Zoltán: A neve Connery Sean Connery (1930-2020)
• Varga Zoltán: Valami igazságféle Kultmozi: A támadás
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Válságtünetek Új raj: Rodrigo Sorogoyen
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Baski Sándor: Alkonyzóna Thomas Ott: The Number
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sztráda a semmibe Tillie Walden: Are You Listening?
FELLINI 100
• Harmat György: Fellini és a napszemüveg Harmat György Egy eszköz vándorútja
A FILMKRITIKA KLASSZIKUSAI
• Ádám Péter: Töltőtoll és kamera Cahiers du Cinéma
FESZTIVÁL
• Gerencsér Péter: Látható periféria Verzió 2020
PANORÁMA
• Kránicz Bence: „Segített, hogy kihullott a hajam” Beszélgetés Colin Firth-szel és Stanley Tuccival
FILM / REGÉNY
• Fekete Tamás: Amerikai mélyálom J.D. Vance: Vidéki ballada az amerikai álomról
• Greff András: Herointól halkésig Ron Howard: Vidéki ballada az amerikai álomról
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Félreértett hangok Ben Frost
• Déri Zsolt: Amerikai karakter Western Stars
KRITIKA
• Varró Attila: A kíntornás Mank-ja David Fincher: Mank
TELEVÍZÓ
• Andorka György: Nehéz istentelennek lenni A farkas gyermekei
STREAMLINE MOZI
• Jordi Leila: Cities of Last Things
• Forgács Nóra Kinga: Hazug tánc
• Lovas Anna: Mother – Eltorzult szeretet
• Lichter Péter: Super Dark Times
• Huber Zoltán: Arkansas
• Pethő Réka: Előttem az élet
• Vajda Judit: Kenyér, szerelem és…
• Tüske Zsuzsanna: Casino Royale
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Előttem az élet

Pethő Réka

La vita davanti a sé – olasz, 2020. Rendezte: Edoardo Ponti. Írta: Romain Gary regényéből Ugo Chiti. Kép: Angus Hudson. Zene: Gabriel Yared. Szereplők: Ibrahima Gueye (Momo), Sophia Loren (Madame Rosa), Renato Carpentieri (Coen), Abril Zamora (Lola), Iosif Diego Pirvu (Iosif). Gyártó: Palomar. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 94 perc.

 

Emile Ajar (vagyis Romain Gary) regényének Instagram-filtereken átszűrt verziója Edoardo Ponti 2020-as Előttem az élet adaptációja, amelyben a felületesség bájos történetté változtatja a szerethető, ám sokkal keményebb világban játszódó és komplexebb alapművet.

A prostituáltak gyermekeit fizetett „dajkaként” nevelő, korábban szintén hasonló foglalkozást űző, Auschwitz-et túlélő Rosa mama és Momo története, amely a kisfiú nézőpontjából elmesélve rengeteg nyelvi humorral, ugyanakkor fájdalmas sorsokat ábrázolva jelenik meg a regényben (és a regényhűbb Moshé Mizrahi adaptációban 1977-ből), ezúttal esztétizált nyomorként ábrázolódik. Sophia Loren Rosa mamája nem kínzott sorsában megcsúnyult, hanem kicsit szenilis, ám eleganciáját még mindig megőrző asszony, a bokszbajnokból Lola asszonnyá alakuló szomszéd nem a testét egy különösen veszélyes környéken áruló prostituált, hanem gyermeket nevelő, kapcsolatát a szüleivel is rendezni próbáló transznemű nő – a főhős Momo pedig egy homályban tartott háttérrel rendelkező, az alvilágba is könnyen beilleszkedő vagány kissrác.

A 2020-as adaptáció az anyagi biztonságban élő tévénéző közönséget nyugtatja meg, hogy szélsőséges körülmények között sem olyan borzasztó az élet, a drogkereskedők közé keveredő kisfiú is biztonságban van, hiszen a díler is megérti, ha ki akar szállni egy tisztességesebb élet reményében. Miközben a kortárs filmeket éppen az a trend jellemzi, hogy kizárólag a lelki nyomor, a depresszió, a fájdalom történeteit mutatják meg, Ponti hamisan szépít meg egy valóban nehéz kérdéseket és társadalmi helyzeteket bemutató történetet. Gary regényének nyelvezete mesés világot teremt, ám a gyermeki hangon átszűrődik a valóság, míg Ponti képei cukormázzal fedik el ezt a világot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/01 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14787