|
|
MoziStrattonHuber Zoltán
Stratton – brit, 2017.
Rendezte: Simon West. Írta: Duncan Falconer regényeiből Warren Davis. Kép:
Felix Wiedemann. Zene: Nathaniel Méchaly. Szereplők: Dominic Cooper (Stratton),
Gemma Chan (Aggy), Austin Stowell (Hank), Tyler Hoelchlin (Marty). Gyártó: GFM
Films. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos.
94 perc.
Bár az akciófilm hagyományos mintázatú
egyedei lassan teljesen kiszorulnak a multiplexek kondícionált levegőjű
élőhelyeiről, az ősrégi paneleket a műfaji evolúció egyelőre csak az első
ligában szelektálta ki. A hatalmasra hízó franchise-univerzumok, adaptív
hibridek és tarka metairóniák ugyan a második vonalba is lehatoltak, ám ott még
békésen megférnek a zsáner klasszikus felépítésű darabjaival. A B-kategóriában
mintha létezne egy olyan alternatív idősík is, ahol örökké 1989-et írunk.
Jöhetnek az újabb platformok, trendek és divatok, a vintázs akciófilmek
meglepően kitartó rajongótábora itt mindig találhat magának prédát, ha egy jól
bevált robbanós-verekedős-üldözős attrakcióra éhezik.
Bajtársát elveszítő őrnagy, biofegyvert
meglovasító ellenfél, árulások és egyre hevesebb párbajok – ha a Strattonban nem tűnnének fel drónok,
laptopok és mobilok, a szigorúan kilencven perces hajsza végén automatikusan
visszacsévélnénk a nem létező szalagot. Egy tökéletesebb világban persze az
egykori brit kommandós regényciklusából átemelt hős bőrében a fiatal Seagal
gépfegyverezné le az ex-titkosügynök orosz gonoszt, akit persze Dolph Lundgren
alakítana. Ezt leszámítva nem lehet ok a panaszra, mert szinte minden pontosan
olyan, mintha a téka második polcáról akadt volna a kezünkbe a film katonásan
vonzó tokja. A rendező Simon West rutinosan mozog a terepen, a Con Air és a Tomb Raider után különféle Statham-produkciókat és a Feláldozhatók második felvonását is ő
vezényelte le. Ki tudja, ha Henry Cavill nem száll ki a forgatás előtt és egy
kicsit is izgalmas forgatókönyvet kap, West talán képes lett volna tartani az életmű
eddigi színvonalát. A stáb a kötelező színvonalat persze most is hozza, a
látottakat mégis csak azok tudják értékelni, akik a természetes műfaji
szelekció áramvonalas túlélői helyett inkább a rezervátumok eltunyult
élővilágában szeretnek gyönyörködni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 5 |
|
|
|
|