FesztiválMagyar Filmhét: animációs filmekA pálya szélénOrosz Anna Ida
A Filmhét legizgalmasabb
animációit pályakezdők készítették. A legjobb animáció díjára nomináltak közé
mégsem fért be egyikük filmje sem.
Az utolsó, 2010-es Filmszemlén külön versenyszekcióban
mérettek meg az animációk. Az első és a második Magyar Filmhét ezt a hagyományt
folytatva külön blokkokban mutatta be a játékfilmek, dokumentum- és
ismeretterjesztő filmek és kisfilmek mellett az elmúlt évek animációs filmjeit.
A hazai animációk szokásos kecskeméti seregszemléjével
(KAFF) ellentétben a Filmhéten csak szűkebb válogatást láthattunk a hazai
termésből: a Médiatanács által támogatott rövidfilmeken és TV-sorozat epizódokon,
néhány egyetemi vizsgafilmen, a Filmalap által szponzorált MOME-diplomafilmeken
kívül az állami finanszírozás nélkül készült 3D-s akciófilm-paródia, a Manieggs
című mozifilm képviselte az intézményi kereteken kívülről érkező alkotókat. A
szűkre szabott válogatás nemcsak annak köszönhető, hogy a hazai animációknak
van külön fesztiválja, hanem – ahogyan azt Lichter Péter a Prizma Online
hasábjain nehezményezte („Kirekesztik az ismeretlen tehetségeket Vajnáék
filmhetéről”, prizmafolyoirat.com,
2015. 12. 27.) –, a nevezési feltételek alapján a Filmhetet nem érdeklik az
alulról jövő tehetségek, sőt semmilyen olyan alkotás, ami nem bizonyított már
másutt, akár a televízió képernyőjén vagy a mozivásznon, fesztiválokon, vagy az
egyetem intézményi keretei között. Az e feltételeknek megfelelő filmek
válogatás nélkül, azaz a fesztiválokon szokásos előzsűrizés nélkül kerültek
versenyprogramba. Az animációs blokk színvonala pedig, többek között a
szelektálás elhagyásának is köszönhetően, meglehetősen hullámzóra sikeredett.
Valamiért a nem kizárólag animációs filmekre szakosodott
filmfesztiválok, így a Magyar Filmhét is, az animációkat az ún. natúrfilmektől
hermetikusan elzárva kezelik, holott már jó ideje nem kuriózum, hogy a
játékfilmek is digitális trükkökkel és animációs effektekkel dúsítják az
élőszereplős felvételeket (lásd a Filmhét fődíjasát, a Liza, a rókatündért,
vagy a kisfilmek között bemutatott Boglárkát). Sőt, már a
dokumentumfilmek sem hagyatkoznak kizárólag a filmkamera által rögzíthető
események bemutatására, így például Tompa Borbála Random Walks, vagy
Lakos Nóra Egy napra visszamennék című filmje a dokumentumfilmes
szekcióban is megállta volna a helyét, és témájuknál fogva (mindkét film
Magyarországon élő, illetve átmenetileg itt tartózkodó menekültekkel készült
interjúkra épül) a dokumentumfilmek közönségénél jobban célba talált volna. A
nézők véleményét ugyan nem ismerjük (hiszen a nagyközönség nem, kizárólag a
Magyar Filmakadémia tagjai szavazhattak a nekik tetsző filmekre), a Filmhét
munkatársai által készített rövidke online videoriportokból sejteni lehet. Az
itt megszólalók nyilatkozatai alapján az animációk közül a MOME diplomafilmjei
voltak a favoritok. Ennek ellenére ebből a blokkból egyetlen film sem került be
a legjobb animáció díjára jelölt ötös mezőnybe, holott köztük volt az idén a
Filmkritikusok-díját elnyerő és Annecyba is meghívott A nyalintás nesze
(Andrasev Nadja), a brüsszeli Animán vetített Cosmic Jacuzzi (Takács
Anikó), vagy a stuttgarti fesztiválra beválasztott Ujj a ravaszon (Kántor
Péter).
A Filmhét Oscarra hajazó díj-nominálása – azaz a tévé-,
mozi- és fesztiválbemutatók által kvalifikált filmekből a (Magyar) Filmakadémia
tagjai által szavazás útján kiválasztott legjobb ötnek vélt mű felterjesztése a
kategóriadíjra – az animációs szekció esetében azt sugallta, hogy még mindig
kizárólag a magyar animáció klasszikusai (jelen esetben Jankovics Marcell, Rofusz
Ferenc, Gyulai Líviusz, Cakó Ferenc és a középgenerációhoz tartozó Gauder Áron)
viszik a prímet, továbbá, hogy az animációs film = mesefilm képlet még mindig
nem idejétmúlt tétel a filmszakmán belül (sem). A jelöltek között a Jankovics
Marcell által rendezett Az Árpádok emlékezete című sorozat III. Béla
király című első epizódja a szép emlékű Mondák a magyar történelemből
sűrű képi szimbolikáját idézi – immár digitális rajzanimáció köntösébe bújtatva
és, ha lehet, még több elhangzó ismeretanyaggal. Rofusz Ferenc Hoppi mesék sorozata
(A titokzatos levél epizód) tisztességes iparosmunka; Cakó Ferenc Világ-mesék
című új, homokanimációt is tartalmazó szériája a sokadik olyan filmsorozat, ami
népmeséket adaptál animációra, köztük népszerű (A brémai muzsikusok) és
kevésbé ismert darabokkal (Az ostoba Matjus). Cakó sorozata sajnos csak
nagy ritkán tudja a homokanimációban rejlő kreatív lehetőségekkel, azaz a
homokba rajzolt formák varázsos átalakításával lenyűgözni nézőjét, ugyanis a
film nagy részében a homokrajzszerű figurákat a kevésbé látványos kivágásos
technikával mozgatja, ráadásul pár ügyetlen digitális effekttel szinte teljesen
lerombolja az analóg technika mágiáját. A már a KAFF-on is többször díjazott Egy
komisz kölyök naplója sorozat Eszenyi Enikő zseniális (hang)játéka miatt
emlékezetes (a színésznő egy 8 éves kisfiú monológját adja elő). A szöveg
ráadásul annyira dominál a filmben, hogy Gyulai Líviusz jellegzetes mozgó
grafikái olykor csupán az elhangzottak illusztrációjává válnak. Ám nagyon is
önálló életre tudnak kelni, amikor a főhős naplóba kanyarintott gyerekrajzait
imitálják. Az ötödik nominált szintén egy sorozat első, bemutatkozó darabja,
melyet a Nyócker! és a félbemaradt izlandi eposz, az Egill rendezője,
Gauder Áron jegyez. A Kojot és a szikla a Cseh Tamás gyűjtésében
megjelent indián tanmesék egyike a farkasemberről, a pókemberről és a hatalmas
mágikus szikláról. A történetet Gauder őszi pasztellszínekbe bújtatja, és
friss, vázlatszerű rajzokkal ad elő. A grafikai eszközökkel létrehozott
látványvilágon túl a film formai megvalósításaiban, például plánozásában,
megtévesztésig hasonlít egy játékfilmre. A „filmszerű” animáció, mely valóban a
mezőny egyik legkompaktabb darabja volt, be is zsebelte a legjobb animációs
filmnek járó kategóriadíjat.
Az öt jelölt filmen túl a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
animációs diplomafilmjeit bemutató szekció nyújtotta a színvonalában
leghomogénebb és az animációs forma sokszínűsége folytán a legváltozatosabb
felhozatalt. Az interjúalapú dokuanimáción (Tompa Borbála: Random Walks),
a hol komorabb, hol derűsebb hangvételű közérzetfilmeken át (Király Krisztián: A
körömágyszaggató; Bárány Dániel: Házibuli; Carlson Hanna: Out of
Order) a költői képekben és erős hangulatokban bővelkedő szerzői filmeket
(Andrasev Nadja: A nyalintás nesze; Kopasz Milán: Beyond; Carlos
Rufas: Machos) és a műfaji filmes parafrázisokat (Kántor Péter: Ujj a
ravaszon; Takács Anikó: Cosmic Jacuzzi; Bognár Éva Katinka: Hugo
Bumfeldt) felvonultató program minden egyes darabja a fiatal rendezők
karakteres alkotói világába engedett bepillantani.
A körömágyszaggató olyannyira önfeltárulkozó, hogy a rendező Király
Krisztián bevallottan terápiás céllal készítette. Az egyszerű, vidéki közegből
érkező fiúban a nagyvárosi lét keltette frusztrációkat monológszerűen felsorakoztató
film a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan animációs párdarabja
lehetne, tele iróniával és szorongással. Szintén az urbánus lét okozta
pszichózis a témája Mészáros Bori és Rádóczy Zsuzsi BlackOUT című
filmjének, mely a MOME mellett a másik egyetemi animációs képzést nyújtó
intézményben, a Metropolitan Egyetemen (volt BKF-n) készült. A fotókivágásokat
és rajzanimációt vegyítő film története kevésbé önéletrajzi és még kevésbé
eredeti ötleten alapul: egy irodista róka ráébred, hogy a fojtogató
nagyvárosból vissza kell térnie a természetbe.
Az animációs képek erős hangulatteremtő erejére épít
Kopasz Milán és Andrasev Nadja is. Kopasz filmjében a Földön megjelenő fekete
lyuk jelenségét láttatja, amelyhez közeledve a tárgyak spagettiszerűen megnyúlnak.
A film különlegessége, hogy George Pal klasszikus puppetoons-technikáját
újította fel: Pal „cserélgetős” fabábjai helyett itt a figurák egyes
mozgásfázisait 3D-nyomtatóval készítették el, és ezeknek a kamera előtti
cserélgetésével jött lére a mozgás illúziója. Míg a Beyond a kísérleti
stop motion technikának köszönhetően teremti meg a film különleges, világvégi
hangulatát, addig Andrasev Nadja pasztellkrétával felskiccelt, kontúrvonalakból
álló grafikai világa kölcsönöz szürreális atmoszférát a lassan kibontakozó,
elliptikus cselekményű szerelmi thrillernek, amely egy magányos városi nő és a
szomszédasszony öreg macskája között szövődik.
A zsánerfilmes átiratok közül Takács Anikó Cosmic
Jacuzzija az X-akták-féle ufós sci-fik paródiája, stilizált képregényes
látványával egy francia animációs mezőnyben is megállná a helyét. Kántor Péter rajzfilmje,
az Ujj a ravaszon a jól ismert akciófilmes cselekménymotívumokból
építkezik: van benne öregek otthonában élő nyugdíjas nyomozó, motorcsónakos
üldözés, közelharc a süllyedő hajón, áruló barát.
A Filmhét animációs felhozatala változó színvonalú, de
híven tükrözi a magyar animáció sokszínűségét. Öröm lenne látni, ha a mindenki
által ismert nagy nevek és az utóbbi években ismét szakmányban gyártódó
tévésorozat-epizódok mellett a pályakezdő (és külföldön tehetségüket sikerrel
bizonyító) fiatalok szerzői munkáira itt is felfigyelne a szakma.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 10 átlag: 7.6 |
 |
|
