DVDEgyenesen ComptonbólBocsor Péter
Straight
Outta Compton – amerikai, 2015. Rendezte: F. Gary Gray. Szereplők: O’Shea Jackson Jr., Jason Mitchell,
Corey Hawkins. Forgalmazó: GHE. 147 perc.
A 80-as években megjelenő, főként kaliforniai fekete előadók által
népszerűvé tett gengszter rap az amerikai populáris kultúrában elsőként, és
addig szokatlanul kendőzetlen stílusban tudósított a szegénységtől és faji
szegregációtól sújtott nagyvárosi gettók kilátástalan világáról. A szlenggel
teletűzdelt, gyakran vulgáris vagy éppen szexista nyelvhasználat és az
afro-amerikai szóbeli költészet hagyományait követő, gördülékeny ritmusú és
csattanós rímekkel tarkított előadásmód vegyítésén, valamint az átütő erejű
zenei alapokon túl, a műfaj sikerének a kulcsa az előadók által felvett
képzeletbeli személyiség, a kietlen társadalmi valóságra adott válaszul a
bűnöző életforma felé forduló gengszter figurája. Ez utóbbi ugyanis nemcsak a
műfaj közvetlen célközönségének számító nagyvárosi fekete fiatalok számára
kínált azonosulási formákat, de a lázadó, tabukat döntögető attitűd a fehér,
középosztálybeli fiatalok körében is hamar népszerű lett szerte Amerikában és
Európában.
Eltérően azonban a hosszú ideje sikeres bűnügyi regények vagy a
gengszterfilmek fogadtatásától, a gengszter rapet ért heves bírálatok figyelmen
kívül hagyták az előadók által megformált szerepek fiktív voltát (és így az
azokon keresztül közvetített kritikus üzeneteket is), és deviáns
magatartásformák, így az erőszak, a korlátlan szexuális szabadság vagy a
droghasználat népszerűsítésével vádolták a műfaj képviselőit. A Gangsta Rap Made Me Do It (A gengszter rap miatt tettem) című
számában ezt a megközelítést figurázza ki Ice Cube, a korszak egyik legnagyobb
hatású rapzenekara, az N.W.A legismertebb tagja, amikor a
kábítószer-kereskedelemtől az iskolai lövöldözéseken és az iraki háborún át a
bolygó elpusztításáig az összes társadalmi problémáért a gengszter rapet teszi
felelőssé.
A saját zenéjére nem a gengszter rap, hanem a „reality rap” kifejezést
használó zenekar, az N.W.A üstökösszerű karrierjét bemutató Egyenesen Comptonból az életrajzi film műfajának jól bevált eszközeire hagyatkozik,
amikor több mint két és fél órán át kíséri végig az N.W.A és a nyugati parti
rapkultúra, illetve a háttérben zajló társadalmi események – így például a Los
Angeles-i fekete taxisofőr, Rodney King ellen elkövetett rendőri brutalitás
nyomán kialakult zavargások – néha csak leltárszerűen bemutatott történetét. (lásd
Filmvilág 2015/12) A rendező, F. Gary Gray (Friday,
Nincs alku) az Egyenesen Comptonból
rendezésére eredetileg felkért John Singleton jegyezte kultfilm, a Boyz n the Hood (1991) világát idéző,
pergő ritmusú akciójelenettel indít, ám a némiképp megtévesztő nyitányt követő fél
órában már a zenekari életrajzi filmek kedvenc témája, a kezdeti sikerek állnak
a középpontban, és a hatásosan rögzített koncertjelenetek viszik előre a
filmet. A maradék két órát a gyorsan elmérgesedő üzleti konfliktusok, illetve az
egyikük betegsége, majd halála nyomán kialakuló megbékélés taglalása teszi ki,
mégpedig szinte kizárólag három szereplő, a zenekaralapító Eazy-E (Jason Mitchell), Ice Cube (akit fia, a rá kísértetiesen
hasonlító O’Shea Jackson Jr. alakít), illetve a
nagyhatású rapzenei producer és előadó, Dr. Dre (Corey
Hawkins) szempontjából.
Az Egyenesen Comptonból végig feszült, de
korántsem hibátlan film. Azzal, hogy Gray –
Dre és Cube produceri asszisztenciája mellett – az N.W.A gyors széteséséhez
vezető konfliktusokat állítja középpontba, majd azok megértése helyett a három
főszereplő már-már önfényező nézőpontjából meséli el a gengszter rap genezisét,
végül aláássa filmje nyilvánvaló célját, a történeti hitelességet. Az életrajzi
film hagyományainak szigorú betartása helyett, egy valamivel kritikusabb és
formabontóbb megközelítés talán jobban illett volna az N.W.A áttörést jelentő,
provokatív stílusához, ahogy az általuk megfogalmazott problémák jelentőségéhez
is.
Extrák:
Három rövidfilm.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 12 átlag: 7.17 |
 |
|
