DVDSzegény gazdagokGelencsér Gábor
Magyar,
1959. Rendezte: Bán Frigyes. Szereplők: Benkő Gyula, Krencsey Marianne, Bara
Margit, Láng József. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és
Filmintézet. 90 perc.
Jókai
Mór 1860-ban írt romantikus regényét háromszor is megfilmesítik: először még a
némafilmkorszakban Németországban, aztán 1938-ban Csepreghy Jenő, majd 1959-ben
Bán Frigyes rendezésében. A film vonzalma a mű iránt nem véletlen. Főhőse,
Hátszegi báró, kettős életet él: „nappal” gáláns társasági úriember, éjszaka
viszont fekete álarcban (innen az álneve: Fatia Negra) fosztogat, és titkos
pénzverdét működtet. Archetípusa különösképpen a filmekből ismerős, Zorrótól
Batmanig. Jókainál azonban nem a szegényeket óvó és a rendet fenntartó
titokzatos jótevőről, hanem ellenkezőleg, nappali és éjszakai életében egyaránt
gátlástalan, pénzéhes bűnözőről van szó. Már ha a két karakter egy… Jókainál
ugyanis ez csak sejthető, de bizonyíték nincs rá, s ez jótékony mitikus
homályban hagyja a romantikus történetet. Bán Frigyes adaptációja viszont
kétszer is felfedi az álarc mögötti valódi arcot, s ezzel igen leegyszerűsíti a
mesét. Hasonló egyszerűsítés áldozata a filmben a szerelmi szál, Fatia Negra
két asszonyának, az erőszakkal elvett Henriette-nek és az érzéki örömöket
nyújtó Anicának a női természet (és a férfi vágyak) kettőségét megfogalmazó
karaktere. S a gazdagokkal, az úri világgal szembeni puszta politikai szólammá
silányul Jókai társadalomkritikája is. A regényben gazdag jelentést öltő cím
így közhelyes politikai tanulságként hangzik el a film végén a bárót egyszerre
bűnözőként és elszeretett kedvese férjeként leleplező, társadalmilag és
érzelmileg egyaránt motivált pozitív hős, Vámhidy Szilárd szájából.
Bán
filmje a hatvanas évek Jókai-hullámának első, igen vérszegény és erőtlen
darabja. Aktuálpolitikai jelentése már szerencsére visszafogott,
kalandromantikája viszont még nem eléggé bátor, történetéből pedig hiányoznak a
XIX. század nagy nemzeti sorseseményei. Mindezt majd Várkonyi Zoltán
Jókai-filmjei teljesítik be (A kőszívű
ember fiai, 1965; Egy magyar nábob,
1966; Kárpáthy Zoltán, 1966; Fekete gyémántok, 1976). Így valódi
izgalmat a lemezen a próbafelvételek jelentenek: igencsak meglepő, micsoda
színésznagyságok estek át ezen a procedúrán – s végül kik nyerték el a
szerepeket.
Extra: Próbafelvétel
(25’).
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 16 átlag: 5.81 |
|
|