MoziA hobbit: Az öt sereg csatájaRusznyák Csaba
The Hobbit: The Battle of the Five Armies – amerikai-új-zélandi, 2014. Rendezte: Peter Jackson. Írta: Fran Walsh, Philippa Boyens, Peter Jackson, Guillermo del Toro. Kép: Andrew Lesnie. Zene: Howard Shore. Szereplők: Martin Freeman (Zsákos Bilbó), Ian McKellen (Gandalf), Richard Armitage (Tölgypajzsos Thorin), Andy Serkis (Gollum). Gyártó: New Line Cinema / MGM. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 144 perc.
Tolkien könyvének monumentális filmtrilógiává
dagasztása már az eddigiek alapján is erősen megkérdőjelezhető volt, de a
zárlatra válik csak igazán egyértelművé a koncepció tévedése. Az öt sereg csatájára még az alapművet
toldozó mellékszálakkal együtt sem jutott elég cselekmény (cirka 140 percével
ez a legrövidebb Középfölde-film), így dramaturgiailag olyan, mint A jedi visszatér: az elején gyorsan
feloldják az előd cliffhangereit, majd jön a végső összecsapás.
De amíg A jedi visszatérnek csak egy maroknyi
szereplő útját kellett elegyengetnie a stáblistáig, addig Peter Jackson terhes
(és kínos) szerelmi szállal, felszínes apa-fiú konfliktussal, a barátság és az
árulás motívumaival zsonglőrködve, egy egész sereg karakterrel kénytelen
foglalkozni. Néhányukra feleslegesen sok időt szán, másokat ellenben teljesen
méltatlanul, röpke búcsú nélkül veszejt el a vágószoba forgatagában – még maga
Bilbó és Gandalf is mellékvágányon zakatolja végig a játékidőt.
A fókusz a törpcsapat
vezérén, az arany által megrészegített Thorinon van, akinek hanyatlása és
őrülete jóval hangsúlyosabb és sötétebb, mint a könyvben, ez pedig kivételesen
jól sül el: Bilbó helyett most ő a néző érzelmi kapcsolódási pontja a
cselekményhez, megváltástörténetének beteljesülése csaknem katartikus
eredménnyel jár.
Azonban a trilógia
befejező része is kényszerűen meg akar felelni A Gyűrűk Ura-adaptáció monumentalitásának, és ezt a terhet még itt,
a célegyenesben sem tudja levetni magáról: eluralkodik a karaktereken, a
sztoriszálakon, az atmoszférán, ráadásul egy sajátosan bizarr szituációt is
szül. A címbeli csata, legyen bármily grandiózus, csak homokozóbeli
torzsalkodás az előd roppant csörtéihez képest – és ennek, tekintve, hogy A hobbit eredendően egy jóval lazább,
kedvesebb és „kisebb” mű, mint a Gyűrűháború eposza, nem kellene problémának
lennie, az említett erőlködés miatt mégis az. És Jackson ezt csakis saját
magának köszönheti.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 164 átlag: 5.62 |
 |
|
