Könyv

Makk Károly: Szeretni kell

Vedd könnyedén

Kelecsényi László

Egy örökifjú elsőkötetes életregénye ötödfélszáz oldalon. 

Egy kezdő íróval van dolgunk. Ezt az állításunkat mindjárt helyesbíteni kell, hiszen Makk Károly neve számtalan forgatókönyvön szerepelt. Mégis: szépíróként ez az első műve. Opera príma – kétféle értelemben is. Maradjunk annyiban, egy príma könyv, élvezetes olvasmány. Több rétege van. Néhány oldala rendezői kézikönyv, sorvezető filmkészítést tanítóknak és tanulóknak. Sok-sok lapja meg annak leírása, hogyan lehetett/kellett a szocializmusban karriert építeni, úgy, hogy ne veszítsük el az önazonosságunkat. Nem utolsósorban pedig jó értelemben vett pletykakönyv; amit az elsőkötetes író nem mond el a magánéletéről, azt nem is érdemes tudni róla.

Filmtudósok szaladhatnak gyorsan átírni, kibővíteni a filmográfiákat. Sehol sem szerepel ugyanis, hogy a Gyalog a mennyországba varázsos pesti hangulatai nem csupán Fehér Imre rendezői talentumát dicsérik; oroszlán-, azaz Latinovits-szelídítőnek kellett Makk Károly hidegvére a stábba. (Nem is forgatott aztán saját filmet Cipolla lovag későbbi alakítójával.)

Politológusok is cédulázhatnak, különös tekintettel Aczél György életének tudósaira. Második főszereplő ebben a könyvben a hazai kulturális élet fő-főirányítója. Makk úgy járt raportra az általa csak „főnöknek” nevezett elvtárshoz, mintha apát keresne, akihez igazodni kéne, ám aki ellen inkább lázadozni kell – feltétlenül. Megtudjuk, hogyan nyomta rendezőnk kezébe Thurzó Gábor antiklerikálisnak vélt regényének kéziratát, hogy ne Örkény Macskajátékával foglalkozzék – mindhiába. Jeles film mégis Örkény darabjából született, s nem A szentből. Elgondolkodtató: mi vitte, vezette ezt a két embert folyton-folyvást egymás közelébe. Aczél lehetett a honi szellemi élet hammelni patkányfogója. Muzsikált a művészeknek, mert sznob volt; szerette, ha félik, szerette, ha kérnek tőle. Makk nem szorult rá a támogatásra, mintha csak önigazolást lelt volna még a tiltó szavakban, tettekben is. Jól ismert a Szerelem forgatási előzménye, a majd egy évtizedes hercehurca. Aztán a film végül elkészült, és öregbítette még a rendszer hírnevét is.

Apropó: szerelem. Egy önéletrajzi regény nem lehet meg nélküle. Fura kettősség árad a mesélő szavaiból. Többet tudunk meg egy-egy kalandjáról, mint nagy szerelmeiről és házastársairól. A Vasvirágtól a Méhkirálynőig terjed a skála, szép és kedves színésznők bukkannak föl, majd tűnnek el ugyanolyan gyorsan, ahogy érkeztek. Ez nem gond, az élet, mint nagy rendező, igazságot tesz. Ám a házastársak is rebbenésnyi időre vonulnak át a színen. Jönnek, szeretnek, szülnek vagy nem, és lépnek be a hetedik ajtó mögé, ahol a régi asszonyok élnek. Talán csak az utolsó társ kap többet és szebbet – már csak azért is, hiszen e könyv ihletője, társszerzője volt.

Kérem a gyanakvó olvasót, ne filmtörténeti kézikönyvként forgassa ezt a vaskos kötetet. Regény ez, regényes krónika, ha nem is fikció. Ezért lehet elnézni neki némely elvétéseket, például, hogy 1957. május elsején milyen volt az időjárás. A „tavaszi nap melege” áradt-e, vagy szemerkélt az eső? Biztos vagyok benne, hogy aki figyel az elbeszélő rendező szavára, pontos és hű képet kap róla, milyen is volt végigélni ezt a pályafutást.

Take it easy. „Vedd könnyedén” – tartja a bölcs ánglius. Valószínűleg ennek az élettanácsnak az ismeretében lehetett végigélni és dolgozni azokat az évtizedeket. Nem nyiszálni ereket pengével, nem menni vasúti sínekre. Tudtuk ezt mind, akik túléltük azt a rendszert. Manapság néha Talleyrand-ra gondolunk. Az okos és kompromisszumokra mindig kész francia herceg mondta állítólag, hogy aki nem élt az ancien régime idején, nem ismerheti az élet édességét. Makk Károlytól ezt a fölényes nonsalanszt kellett volna megtanulnunk, hogy túlélhessünk „féldecis rezsimeket”. Talán még nem késő.

Kossuth Kiadó, 2014

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 49-49. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12055

Cikk értékelése:

szavazat: 81 átlag: 5.58