|
|
|
DVDLegénylakásSoós Tamás Dénes
The Apartment – amerikai, 1960. Rendezte: Billy Wilder. Szereplők: Jack Lemmon, Shirley MacLaine, Fred MacMurray. Forgalmazó: Fantasy Film. 125 perc.
David Lean 1945-ös filmje, a Késői találkozás két házas főhőse a
férfi egyik barátjának lakásán randevúzik. Mikor a barát hazaér, rajtakapja
Alec-et és Laurát, és mérgesen követeli vissza az Alecnek adott pótkulcsot.
Billy Wildert ez a Lean-filmben nem is látható, pótkulcs-kölcsönző epizodista
ihlette meg: a Legénylakás
főszereplője az Egyszerű Esetek Osztályán robotoló C.C. Baxter, aki úgy próbál
felkapaszkodni a ranglétrán, hogy lakását főnökei rendelkezésére bocsátja esti
légyottokra. Ebből a helyzetből Wilder nem a férfihűtlenség szatíráját forgatta
le – megtette azt már öt évvel korábban, a Hétéves
vágyakozással. A Legénylakás
elsősorban az amerikai (karrier)álmot mindenek fölé helyező átlagirodista
magányára, és a soviniszta férfiak által kihasznált lifteslány, Fran
szerelmének fájdalmára fókuszál. Egy olyan korban, amelyben a dramedy még korántsem volt bejáratott
fogalom, a film újszerűségét épp a drámai pillanatok és az ironikus, pajkos
wilderi humor értő vegyítése adja. Az egy évvel azelőtti Van, aki forrón szereti harsány, kabarészerű poénjaival szemben a Legénylakás komédiája finomabb és erősen
karakterközpontú: gyakorta a makarónit teniszütővel leszűrő és folyton
érdektelen statisztikákat soroló Baxter szerethető kisszerűségéből fakad.
(Korabeli, de ma is aktuális élc is akad: az esti filmeket nézhetetlenné tevő
tévéreklámok kapják.)
Az éles hangnemváltások
mellett Wilder több modern vonással frissítette filmjét. Főhősére rázárta az
üres tereket: a karrierista magára maradottságát nagy mélységélességű képekben,
hosszabb – de nem hosszú – beállításokban érzékeltette. A tévében vetített Grand Hotel mellett pedig nyíltan és
direkten idézett egy korábbi filmet, King Vidor A tömegét. Baxter uniformizált munkahelyének rideg miliőjét Wilder
is egyenasztalok végtelenbe nyúló sorával teremtette meg – állítólag fel is
hívta Vidort, hogy megkérdezze, hány asztalt használt a híres irodajelenetben.
A Legénylakás tarolt az Oscar-díjátadón és a pénztáraknál, annak
ellenére is, hogy merész témája és kevert hangneme a kritikusokat és a
közönséget is megosztotta. Pedig pont ez szavatolja időtállóságát: a
házasságtöréseknek, a törtetésnek áldozatul eső naiv kisemberek humorral szemlélt
kálváriája. Habár a „cinikus Wilder” egyik szentimentálisabb filmjeként
ünneplik, a Legénylakás valójában
Wilder legszomorúbb vígjátéka – és pont ezért olyan szerethető.
Extrák: mozielőzetes, ajánlók.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 148 átlag: 5.68 |
 |
|
|
|
