Láttuk mégKaszálás a Kánya-rétenBarna Imre
Csak az hiszi, hogy könnyű dolog kaszálni, aki messziről nézi ezt a műveletet. Kaszálni nem könnyű, hanem nehéz; és különösen nehéz akkor, ha olyan kaszálásról van szó, mint ©tefan Uher filmjében.
Egy szétszéledt családot volna hivatott – ha csak két napra is – újra egybefogni a közösen végzett munka: három, városi emberré lett fiát hívja haza e nemes cél okán a dél-szlovákiai szülőfaluba az öreg Martin. A lekaszálandó füves térség – természetesen – maga is többszörösen jelképes. Utal egyrészt a hagyományos értékekre, az együtt serénykedő család hajdan volt egységére, másrészt a szocialista jelenre: egyéni birtokból mára szövetkezeti tulajdon lett a Kánya-rét. De a múltba épülő jelen meg a jelenbe épülő múlt dialektikájára utal az a tanulságos tény is, hogy a szövetkezeti rétet kaszáló családi kaláka egyszersmind önkéntes brigád... Sőt, ©tefan Uher a tágabban értelmezett történelmet sem téveszti szem elől: egy másik, falubeli öregnek ugyanekkor Franciaországból érkezik haza a fia, akinek anyját partizánként mint menekültet bújtatta a világháború idején, s akivel most csak egy úti szótár jól-rosszul kiböngészett szavai, no meg a házi kisüsti segítségével tud „szót érteni”.
A közhelyes alaphelyzet aztán persze közhelyes történetet szül. Pedig a három és háromféleképp (alkoholistává züllött újságíróként, magát szívbetegre güriző autószerelőként és kispolgárias karriervágyát a szívügyek elébe helyező főiskolásként) „modernkedő” fiú, meg a „hagyományos” papa együttesének alighanem feszültséget kéne teremtenie. A film azonban az elsőtől az utolsó kockáig hiteltelen, és ezen még a máskor mindig oly nagyszerű Josef Kroner sem tud segíteni. Valahogy nem illik finom színészkezébe a kasza, hiába hunyorog rá oly nagy szakértelemmel a számos kaszafenő-jelenet során. Hiteltelenek a párbeszédek, a részeges újságíró „filoszságát” illusztráló idétlen idézetek, a külső és belső helyszínek, a tárgyak, minden. A már említett, hazalátogató franciáról ordít, hogy nem francia, a testvérekről, hogy nem testvérek, az autószerelő fekete Mercedeséről, hogy nem az övé. Az meg már egyenesen érthetetlen, hogy miért Hycomat-Trabanton közlekednek újságíróék, ha egyszer nem nyomorékok.
Az utolsó kép – nagyapa és kis unoka kettőse – kimerevedik. Ez jó. A többi: szemfényvesztés.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1435 átlag: 5.46 |
 |
|
