KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kaszálás a Kánya-réten

Barna Imre

 

Csak az hiszi, hogy könnyű dolog kaszálni, aki messziről nézi ezt a műveletet. Kaszálni nem könnyű, hanem nehéz; és különösen nehéz akkor, ha olyan kaszálásról van szó, mint ©tefan Uher filmjében.

Egy szétszéledt családot volna hivatott – ha csak két napra is – újra egybefogni a közösen végzett munka: három, városi emberré lett fiát hívja haza e nemes cél okán a dél-szlovákiai szülőfaluba az öreg Martin. A lekaszálandó füves térség – természetesen – maga is többszörösen jelképes. Utal egyrészt a hagyományos értékekre, az együtt serénykedő család hajdan volt egységére, másrészt a szocialista jelenre: egyéni birtokból mára szövetkezeti tulajdon lett a Kánya-rét. De a múltba épülő jelen meg a jelenbe épülő múlt dialektikájára utal az a tanulságos tény is, hogy a szövetkezeti rétet kaszáló családi kaláka egyszersmind önkéntes brigád... Sőt, ©tefan Uher a tágabban értelmezett történelmet sem téveszti szem elől: egy másik, falubeli öregnek ugyanekkor Franciaországból érkezik haza a fia, akinek anyját partizánként mint menekültet bújtatta a világháború idején, s akivel most csak egy úti szótár jól-rosszul kiböngészett szavai, no meg a házi kisüsti segítségével tud „szót érteni”.

A közhelyes alaphelyzet aztán persze közhelyes történetet szül. Pedig a három és háromféleképp (alkoholistává züllött újságíróként, magát szívbetegre güriző autószerelőként és kispolgárias karriervágyát a szívügyek elébe helyező főiskolásként) „modernkedő” fiú, meg a „hagyományos” papa együttesének alighanem feszültséget kéne teremtenie. A film azonban az elsőtől az utolsó kockáig hiteltelen, és ezen még a máskor mindig oly nagyszerű Josef Kroner sem tud segíteni. Valahogy nem illik finom színészkezébe a kasza, hiába hunyorog rá oly nagy szakértelemmel a számos kaszafenő-jelenet során. Hiteltelenek a párbeszédek, a részeges újságíró „filoszságát” illusztráló idétlen idézetek, a külső és belső helyszínek, a tárgyak, minden. A már említett, hazalátogató franciáról ordít, hogy nem francia, a testvérekről, hogy nem testvérek, az autószerelő fekete Mercedeséről, hogy nem az övé. Az meg már egyenesen érthetetlen, hogy miért Hycomat-Trabanton közlekednek újságíróék, ha egyszer nem nyomorékok.

Az utolsó kép – nagyapa és kis unoka kettőse – kimerevedik. Ez jó. A többi: szemfényvesztés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/05 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6797