KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dutyi dili

Deli Bálint Attila

 

Aki nagyon akar, bizonyára tud is, fog is nevetni e film balekjeinek ügyefogyott, esendő boldogságkeresésén és dutyikalandjain. Nem árt figyelmeztetni a nézőt, hogy akarnia kell a nevetést, mert pusztán a film sodró erejére, humorára nem hagyatkozhat. Különben is: a film mintha számolna, sőt kalkulálna ezzel a jóakarattal.

Sidney Poitier, az Oscar-díjas, nálunk is ismert színész mint filmrendező a Dutyi dilivel elsősorban azt bizonyítja, hogy nagy körültekintéssel és rutinnal képes egy üdítően ostoba sztorival kielégíteni korunk érzelemhiányban szenvedő emberének érzelgősségre való vágyát. Rendezése nemcsak tömeglélektani, de filmtörténeti ismereteket is magában foglal: filmjében – akár egy bizalmas utalás – A megbilincseltek című Stanley Kramer mű hatása érezhető. Nekem úgy tetszik, hogy Poitier, aki – Tony Curtis oldalán – A megbilincseltekben az egyik főszerepet alakította, e filmhez nyúl vissza mint rendező, s elkészíti halvány parafrázisát. Hősét, az ideák kékszemű, szőke és infantilis lovagját – Gene Wilder alakításában – egy néger Sanchóval állítja ellentétpárba, s kettejük szócsatája vezeti le a tételt: sorsunk közös, vágyaink teljesülnek, csak ne legyenek nagyra törők.

Ez az inkább hallható, mint látható „üzenet” oda-vissza értelmezhető: egyszer azt mondja, hogy „ne legyünk idealisták”, vágyainkat szabjuk a lehetőségeinkhez; másrészt: „legyünk idealisták”, de csak annyira, hogy azt idealizáljuk, ami van. Lehet, hogy akad, aki ezen akar is, tud is mosolyogni. De az is megeshet, hogy ez a mosoly a fintor látszata lesz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/05 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6794