KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Keresztapa II.

Zsilka László

 

Mintha az első részben már mindent elmondtak volna a Corleone-jelenségről; lassúra, vontatottra sikeredett a Keresztapa második része. Csak az időben halad előre a film cselekménye az 1950-es évek végéig. A társadalomrajz nem lesz élesebb, az egyéniségek ábrázolása sem mond többet, mint amit már orr első részben kaptunk. Érződik: volt idejük bőven az alkotóknak. Hosszú, moralizálgató párbeszédeket hallunk, sok, túlságosan sok premier plant látunk – többnyire Al Pacinót –, amikor el kellene gondolkodnunk – valamin. Hogy min, az legalábbis kérdéses. A kapitalista társadalom dzsungeltörvényein? Az emberi aljasságon? Az üzleti világ és a bűnözés összefüggésein? Ennek a sültrealista műnek éppen az értelme hiányzik. Hiába keressük a történet, a cselekmény mögött az általánosítható, az önmagukon túlmutató mozzanatokat. A maffiózó család krónikája nem árul el többet a világról és benne az emberről, mint egy képes hetilap bűnügyi riportja. És a második részre még csak azt sem lehet mondani, hogy legalább jó mozi. Nem az, mert unalmas.

A Corleone-nemzetség új vezérének karrierje a film tárgya. Ahogy egyre feljebb jut a hivatalos társadalmi hierarchiában, úgy lesz egyre erősebb a pozíciója a maffiában. És „emelkedése” közben lesz egyre kíméletlenebb a volt értelmiségi, a volt háborús hős az ellenfeleivel szemben, akiket a film végére hiánytalanul likvidál. Mondhatni, a gyilkosságok sorozata a legfőbb dramaturgiai szervező erő.

Lehetett volna tartalmasabb és értékesebb ez a film. Néhol fölsejlik a valódi dráma lehetősége, azokban az epizódokban, amelyekben a még romlatlan, nemes célokért és elvekért élő fiatalember jelenik meg a vásznon, a későbbi Keresztapa. Az ő személyiségére lennénk kíváncsiak, arra, vajon mi zajlott le benne, milyen erkölcsi és társadalmi kényszernek engedelmeskedett. Ám ez a film igazából nem ábrázol folyamatokat – az időben hosszan elnyúló történet ellenére sem –, csak kész tényeket közöl S ezek a tények nem túl érdekesek. Az ölés különböző módozatairól szólnak, azaz lehet ölni késsel, méreggel, zsineggel, pisztollyal. Ennyi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/05 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6789