KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az a perc, az a pillanat

Harmat György

 

 

Mindenfelé bámulatra méltó tartalékai vannak a sematizmusnak. Ha egy régimódi fajtája csődöt mond, a filmírók, a rendezők új variánsokkal próbálkoznak. Ha a „pozitív hős kontra negatív környezet” képlet lejáratódott, vessük be a „pozitív hős negatív eszközökkel ugyanazt akarja, mint pozitív hős pozitív eszközökkel” formulát. Vagy – s ez történik Jiří Sequens filmjében –találjunk ki valami meglepőt: pozitív hőst a film feléig mutassuk negatív hősnek, legyen megtérése annál dicsőségesebb.

Honza Kodet főorvos csak a hivatásának él, politikai tevékenységet nem folytat. Amikor 1944-ben ifjúkori barátja, Brázda partizánként a segítségét kéri, Kodet elutasítja. Ha röpcédulát talál, beviszi a Gestapóhoz, amiért is megvetik az emberek. Ám egyszer, mikor Brázda megsebesül, a főorvos felmegy érte a hegyekbe, lehozza, elbújtatja, s eközben addig-addig pergetik a dialógust, amíg sikerül a film eszmei mondanivalóját kimondaniok. A rajtaütéskor Brázda öngyilkos lesz, s az immáron hőssé átgyúrt főorvos pedig német katonák által körülvéve megdicsőülten vonul a biztos halálba.

Az effajta filmek azért kínálják magukat az ironizálásra, mert alkotóik azt hiszik, hogy pusztán felvetvén a „nagy” kérdéseket, művészetet csinálnak. Holott csak érdektelen figurákat tologatnak élettelen konstrukcióban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/05 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6795