KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A hatodik halálraítélt

Kovács András Bálint

 

Recenzióim állhatna csupa kérdő mondatból is. Mivel Gaszparov műve a kalandfilm-dramaturgia legelemibb követelményeinek sem felel meg, a vadnyugati sztorik mintájára szabott történet majd minden fordulata bosszantó esetlegességérzetet hagy maga után. De hagyjuk ezt, a dramaturgiát meg lehet tanulni.

Érdekesebb és tanulságosabb ennél ugyanis, hogy miként küszködik a rendező a szovjet kalandfilmek sajátos sablonjaival. Maga a történet jó alapja lehetne a filmnek. 1923-ban játszódik egy kisvárosban, amelyet – feltehetően ellenforradalmi – banditák tartanak rettegésben. Új rendőrfőnök érkezik azzal a feladattal, hogy felszámolja a bandát. Ez sikerül is neki, igaz, négy barátjának az élete árán; sőt őt is lelövik, méghozzá közvetlen közelről, de azért felgyógyul. A rendező két-három határozottan jó figurát is teremt, s így már-már élvezhető a film. Az életszerű figurák ugyanis mindig elterelik a figyelmünket az üres sablonokról, néha még azt is elfeledtetik, hogy megkérdezzük: ki mit miért csinál? Nos, csepp malíciával azt mondhatnánk, hogy ez a film attól fullad bele saját leküzdhetőnek vélt sablonjaiba, hogy ezek a viszonylag jól kitalált figurák a végén egytől egyig meghalnak, és csak a sablonfigurák maradnak életben. És nemcsak konkrét értelemben pusztulnak el. Lekopik róluk minden eredetinek mondható szín. Hiába ábrázolja a rendező az ifjú komszomolista balos figuráját némi iróniával; a burzsuj bírót és hozzátartozóját némi rokonszenvvel, és hiába börtönviselt az újdonsült rendőrfőnök, azért mégis mindenben a komszomolistának lesz igaza, sőt ő marad a film végén egyedül sértetlen; a burzsuj bíróról és hozzátartozójáról kiderül, hogy az ellenforradalmárok vezérei, a rendőr pedig annak idején a szegényeknek lopott. A legszellemesebb figurát pedig, a piperkőc forradalmárt – lelövik. Mondom, egészen az utolsó tizenöt percig reménykedhetünk, hogy a rendezőnek sikerül legyőznie a szellemtelen képleteket; de sajnos nem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/05 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6796