KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Júdás hadművelet

Hirsch Tibor

 

A mozitörténet egyik leggyakrabban idézett melodrámájának, a Casablancának dramaturgiáját általában kevés néző találja unalmasán szikárnak.

A Casablanca majd fél évszázados amerikai film. Valószínűleg kevesen érezték eddig a kihívást, hogy a történetet a legrejtettebb cselekmény-magig csupaszítva újraépítsék, és mindenféle válogatott karácsonyfadíszekkel aggatva teli, modern francia kémfilmet csináljanak belőle. Az idő ezúttal is a második világháború, de a hely nem Marokkó, a bizonytalan státuszú Senkiföldje, hanem a németek megszállta Párizs. Mindez egyáltalán nem gátolja hősünket abban, hogy közönséges szállodatulajdonosként markában tartsa a német katonai elhárítás vezetőjét, kijátssza a Gestapo helyi főnöke ellen. Ehhez képest Humphrey Bogart a Casablanca Ricjének szerepében – mint egyszerű gyermeki lokáltulajdonos – kisszerű mutatványokat produkált: ő csak a lojális rendőrfőnököt játszotta ki sokkal szerényebb képességű diplomáciai korlátokkal bíbelődő németekkel szemben.

A Júdás hadművelet szállodása minden szálat a kezében tart: mintha Párizs nem is a legyőzött, nem is az ellenálló Franciaország fővárosa lenne, hanem területen kívüli kémes agyközpont, ahonnan az egész háborút vezérlik: a németekkel csapatokat irányíttatnak át az orosz frontra, a szövetségesek számára kijelölik a partraszállás helyét és idejét.

Kertész Mihály még mértékkel adagolta a konspirációt; ez alkalommal viszont kettős- és hármasügynökök valódi és fedőakcióinak barokkos burjánzását vagyunk kénytelenek végigszenvedni. A vég pedig itt is a főhős nemvárt kitárulkozását, megdicsőülését tartogatja.

Hogy teljes legyen a hasonlóság, nem hiányzik a szerelmi háromszög sem. Csak persze most nem amerikai módra, hanem franciásan szeretnek. A hősnő szíve-választottja sok-kal-sokkal bőbeszédűbb Bogartnál, álcinizmusához nem férfias merengést, hanem cizellált, önironikus körmondatokat választ kellékül. Mintha csak az új hullám férfihőseinek sokadik, elmaszatolt lenyomata lenne. A nő is egyenesen innen érkezett, nem olyan gyöngéd fajta, mint Ingrid Bergman, aki, ha föltépte a szív sebeit, később szépen be is gyógyította őket. Itt a sebek tovább sajognak, nincs megbocsátás. Ez a kémfilmhez kevéssé illő, „lebegtetett” megoldatlan befejezés, ez a röpke hangulat a Júdás hadművelet egyetlen értéke. Apróság, de legalább nem emlékeztet arra, amit negyvenegynéhány évvel ezelőtt egyszer már jobban megcsináltak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/09 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4956