KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az amerikai feleség

Hegyi Gyula

 

Az amerikai feleség esetünkben csehszlovák, de nyilván éppúgy lehetne magyar vagy olasz is: mindenesetre amerikai állampolgár, ami az Egyesült Államokba kívánkozó olasz professzor számára még a szépségnél is vonzóbb tulajdonság. A film végsősoron nem ad választ arra a kérdésre, hogy vajon a férfi valóban szerelmes volt-e a nőbe, vagy csak állampolgárságáért vette el – dehát, meglehet, az életben is összemosódik olykor az érdek és az érzelem. A szerelmi háromszög – egy vonzó barátnővel a csúcsán – gyorsan kibontakozódik, némi „korszerűséget” egy homoszexuális csehszlovák báty, valamint az európai és amerikai kultúra különbségeiről folytatott filozofálgatás van hivatva képviselni. Olaszország szép, Amerika meg modern, az olasz férfiak jó szeretők, az amerikai gyorsbüfékben udvariatlanok a kiszolgálók – körülbelül ilyesfajta bölcsességeket tudunk meg a filmből. Néhány, lírainak szánt flashback jóelőre jelzi, hogy a látványos idegenforgalmi betétekkel és társalgási közhelyekkel tarkított történet tragikus befejezést nyer: esküvőtől temetésig ível a történet.

De akármennyire fanyalgunk is Giovanni Soldati filmjén, nem lehet nem észrevenni, hogy a dialógusok működnek, a helyzetek életszagúak, maga a történet pergő és jól szerkesztett. Mindez olyan erény, amelyet valaha a magyar filmgyárban is ismertek; s ami újra megtanulható lenne. Szórakoztató filmek gyártásához pénzen és elszánáson túl erre is szükség volna. Ismerjük bármennyire is azokat az elemeket, amelyekkel a két Soldati, az író és a rendező építkezik, mégiscsak hatással van ránk a film. Igaz, magam, személy szerint, aligha értem, hogy napjainkban egy gazdag, sikeres olasz egyetemi tanár miért akar mindenáron kivándorolni Amerikába: dehát ha annyira akar, hát tegye. Neki is van világútlevele: s ha talál egy amerikai illetőségű, csehszlovák hölgyet, be is fogadják.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/09 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4955