KrónikaSamuel FullerSchubert Gusztáv
Sam Fuller? Az emlékezet vaksötétjéből talán kirajzolódik egy füstölgő szivar, egy kicsi bors emberke Az amerikai barátból, A dolgok állásából, vagy a Bolond Pierrot-ból. Más nemigen bír beugrani. Magyar moziban egyetlen filmje sem ment. (Valami véletlen folytán, műsoros kazettán újabban beszerezhető egy kései, kevéssé jelentős bűnfilm, A halál utcája.) Egyszer már valakinek meg kellene írni ezt az elvarázsolt magyar kultúrtörténetet is, hogyan tudunk rendre kimaradni Európa közepén, a hadak útján a világirodalomból, filmvilágból, miért élünk külön pannon időszámítás szerint, miért fehér folt még mindig a magyar filmismeretben Buster Keaton, Dreyer, Kiarostami, a tajvani film, az amerikai és francia film noir vagy éppen Samuel Fuller zord életműve? Rendezéseinek java háborús film, hősei, akár leghíresebb, ha nem is a legjobb filmjének, a Nagy Vörös Egyesnek a katonái megjártak minden elképzelhető frontot: Omaha Beachtől a burmai mocsarakig (Merrill martalócai, 1962), Koreától (Feltűzött szuronyok, 1951) Francia-Indokínáig (Kína kapuja, 1957), a magyar mozikig nem jutottak el. Tegyük hozzá, nemcsak a hidegháború okán, Fuller sohasem volt kasszasiker, ahhoz hősei túlságosan is kétértelműek: ellenszenves detektívek és szimpatikus gengszterek (Bambuszház, 1955), tisztességtudó utcalányok és tisztességtelen úriemberek (Meztelen csók, 1964) népesítik be filmjeit. Háborús történeteiben talán nem is patakzik több vér és veríték, mint másoknál, a könny és a pátosz azonban biztosan kevesebb. Fullernél nincs jó háború, zengzetes célok, Fuller háborúja mindenki harca mindenki ellen, és még azzal sem áltatja nézőit, hogy az apokalipszis rendkívüli állapot, nála a békeidő is az erőszak és a káosz martaléka, nincs eszme, nincs közösség, csak a túlélés gyilkos vágya. Volt miért utálni. Volt miért szeretni.
Samuel Fuller halott. Hála a kizökkent magyar moziidőnek, Wenders legújabb filmjében pár percre újra velünk lesz. Nem sokat beszél, de most is ugyanazt súgja az európai filmnek, amit a Bolond Pierrot-ban mondott: „A film csatatér. Szerelem, gyűlölet, akció, erőszak, halál. Egyszóval: szenvedély.”
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1164 átlag: 5.52 |
 |
|
