KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/január
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Samuel Fuller

• Szilágyi Ákos: Iván árnyékában Változatok rettentőre
• Csejdy András: Hinta, palinta Az erőszak vége
• Bori Erzsébet: Tiszta sor Az ifjú Wenders
TELEVÍZÓ
• Zachar Balázs: Piac-kép Kereskedelmi televíziók
• Békés Pál: Ha az ember Scolába jár Híradó-világ

• Varga Balázs: Megszállottan Sorsfilmezés
• Kornis Mihály: Felfelé a lejtőn Töredékek a hatvanas évek filmművészetéről
• Csejdy András: Epe és lép Hatvanas évek
• Hirsch Tibor: Örök élet, sok kis halállal A kosztüm lehull
• Déri Zsolt: Klipsz: szemrevaló fülbevalók Popvideók
• Fáy Miklós: Igazságot Georges Delerue-nek! Filmzene
• Nyírő András: Házi dj Internet
KRITIKA
• Báron György: Szerelmese Tamás és Juli
• Bikácsy Gergely: A becsvágyó Filmszakadás
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Szigorúan bizalmas
• Báron György: Intim kapcsolatok
• Schubert Gusztáv: És a nyolcadik napon
• Nevelős Zoltán: Alul semmi
• Takács Ferenc: Csillagközi invázió
• Ardai Zoltán: Földön egy angyal
• Kovács Kristóf: A gyűjtő
• Csordás Lajos: A holló 2.
• Hungler Tímea: Összeesküvés-elmélet
• Turcsányi Sándor: Tűzhányó
• Tamás Amaryllis: Spawn

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A gyűjtő

Kovács Kristóf

 

Na, ez lesz aztán az akciópszichothriller, ha valaki szereti az ilyesmit, nem az ablakon dobja ki a pénzét, ha megreszkírozza a mozijegyet – gondolhatnánk, ha meggondoljuk, miről is fog szólni ez a kis dolgozat. Lesz benne hasadt lelkű személyiség, gyertyafényes kínzókamra, menekülés az erdőn át forrónadrágban, mi szem, szájnak ingere.

Hát majdnem. Shakespeare az ilyesmit úgy fejezte ki annak idején, hogy historico-tragico-pásztori. A történet egyfelől a négerkérdésre nyúlik vissza, pedig azt darab ideje letárgyalták már, úgy hírlik, és már rég másról van szó. Másfelől maga a gyilkos annyira jelentéktelen alak, hogy még a forgatókönyv is megfeledkezik róla, okkal. Időnként átlébecol valami jelenet hátterében, a végén meg zsupsz, lelepleződik, és már jön is a stáblista, ennyi volt.

Vannak azok a faviccek, amiknek az a poénjuk, hogy nincs poénjuk. Ez a film is olyan, csak komolyban.

Ékesszóló párbeszédek és monológok hangzanak el, amelyeket hadonászva vezetnek elő kelletlen és tehetségtelen illetők. Hanyag, kétharmados dolgozat. A pszichopata (tehát hagyományos krimi-módszerekkel már-már felderíthetetlen) gyilkos utáni nyomozás során lépten-nyomon pszichológiai elméletek népszerű-tudományos magyarázataiba és egyéb hókuszpókuszokba ütközünk. A rémségekről pedig, ha a vágóasztalon kidolgozott trükkök hártyáját lefejtjük róluk, rendre kiderül, hogy a lehető leghétköznapibb esetek (akkor már félelmetesebb az a jelenet, amelyben a búvóhelyén meglepett gonosz kifarol a földútról a Range Roverjével, egyenesen neki a Clint Eastwoodként coltot rántó Morgan Freemannek.) A Kiss the Girls, bármi legyen is majd a magyar címe, se jobb, se rosszabb hülyeség azoknál, amikkel hetente megküldik az embert odaátról, Hollywoodból. A csapadékos vasárnapok száma sokasodó félben, jól jöhet még ez a film is a többi között.

Az persze még jobb lenne, ha nem esne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/01 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3588