KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/január
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Samuel Fuller

• Szilágyi Ákos: Iván árnyékában Változatok rettentőre
• Csejdy András: Hinta, palinta Az erőszak vége
• Bori Erzsébet: Tiszta sor Az ifjú Wenders
TELEVÍZÓ
• Zachar Balázs: Piac-kép Kereskedelmi televíziók
• Békés Pál: Ha az ember Scolába jár Híradó-világ

• Varga Balázs: Megszállottan Sorsfilmezés
• Kornis Mihály: Felfelé a lejtőn Töredékek a hatvanas évek filmművészetéről
• Csejdy András: Epe és lép Hatvanas évek
• Hirsch Tibor: Örök élet, sok kis halállal A kosztüm lehull
• Déri Zsolt: Klipsz: szemrevaló fülbevalók Popvideók
• Fáy Miklós: Igazságot Georges Delerue-nek! Filmzene
• Nyírő András: Házi dj Internet
KRITIKA
• Báron György: Szerelmese Tamás és Juli
• Bikácsy Gergely: A becsvágyó Filmszakadás
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Szigorúan bizalmas
• Báron György: Intim kapcsolatok
• Schubert Gusztáv: És a nyolcadik napon
• Nevelős Zoltán: Alul semmi
• Takács Ferenc: Csillagközi invázió
• Ardai Zoltán: Földön egy angyal
• Kovács Kristóf: A gyűjtő
• Csordás Lajos: A holló 2.
• Hungler Tímea: Összeesküvés-elmélet
• Turcsányi Sándor: Tűzhányó
• Tamás Amaryllis: Spawn

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Internet

Házi dj

Nyírő András

Itt a digitális rádió: miközben az ember számítógépezik, megállás nélkül szól a zene. Miből fognak megélni a lemezgyárak?

 

Ha Amerikában élnék, jövőbelátással foglalkoznék. Nincs ennél szebb szakma, minden számítástechnikai magazin tele van jóslatokkal, nagy lehet a kereslet, szépen meg lehet élni belőle. A látnokok nyugodt, biztonságos életet élnek: a jövő már a régi görögök óta nagy bizzz. Most talán annyival vannak rosszabb helyzetben a jósok, hogy a jövő közelebb van, a nép még emlékezhet a jóslatokra.

Nem is olyan régen azt jövendölték, hogy a zeneiparban nagy változások várhatóak. A PC Magazine, az iparág egyik vezető lapja már másfél éve úgy jelent meg, hogy címlapját három betű borította be: DVD. Lelkes írások elemezték az új eszközt, megtudhattuk, hogy a CD-ROM ideje lejárt, szükség van a nagyobb tárolókapacitásra, ma már senki nem éri be azzal, hogy 640 megabájtot tároljon. Hm. Mennyi is az a 640 megabájt? Egy floppyn 1,4 megabájt fér el, ez a cikk 0,01 megabájt, a Biblia 5 megabájt. Tehát a 640 mega sok. És mégis kevés, ha mozgóképet akarunk tárolni: VHS-minőségben egy órányi műsor fér el összetömörítve a 640 megán. Az éppen kevés, a filmek ennél hosszabbak, a nép viszont nem szeret CD-t cserélgetni, miközben Schwrznggr lángokban áll. Ezért volt olyan lelkes a PC Magazine akkori látnoka, itt a DVD, a CD-ROM utódja, tízszer annyi fér el rajta, mint a hagyományos CD-n, itt a Kánaán, hamarosan mozizni fogunk a számítógép előtt.

A DVD-ről azóta is gyakran lehet hallani, elsősorban úgy, mint a szerzői jogászok céltáblájáról. Már szinte mindenben megállapodtak, és a megállapodás lényege az, hogy a DVD teljesen használhatatlan legyen. Nem lehet róla másolni, nem lehet ezt, nem lehet azt… Egyik karácsony a másik után jött, de DVD nélkül múltak el az ünnepek. Volt már ilyen a digitális forradalom történetében: a DAT-ot, a digitális magnószalagot is a lemezgyárak szerzői jogászai fúrták meg néhány éve. Túl jól sikerült: CD-minőségű hangot lehetett volna róla levenni, másolni, csak úgy, bárki, akár otthon is tökéletes másolathoz jutott volna.

Ha a hely nem növelhető, akkor azt kell tömöríteni, amit el akarunk helyezni. Az Interneten villámgyorsan elterjedt egy új megoldás, az MPEG3 tömörítési algoritmus. Az MPEG (Motion Picture Expert Group) szabványtestület olyan eljárást szentesített, aminek segítségével éppen a korábbi tizedére lehet tömöríteni a hangot. Ez azt jelenti, hogy egy CD-n tíz CD teljes anyaga fér el. Az igazi hifista felvonja a szemöldökét, mert a minőség romlik, és aki képes arra, hogy számítógépen hallgasson zenét, az más bűnöket is elkövethet, de nekünk, hétköznapi háttérzene-beszerzőknek érzékelhetetlen a különbség. A szerzői jogászok elég erősek ahhoz, hogy gyártósorokat állítsanak le, de az Internettel ők sem tudnak szembeszállni. A szükséges lejátszó programokat bárhonnan le lehet tölteni (például: http://www.shareware.com). Az egyik ilyen program, a Winamp azon túl, hogy lejátssza az MP3 fájlokat, sok kedves szolgáltatást is kínál: összeállíthatjuk, hogy milyen sorrendben játssza le a számokat, akár tíz-tizenöt órányi műsort is könnyen összeállíthatunk, de kérhetjük, hogy véletlenszerű sorrendben játssza le a zenét. Máris itt a digitális rádió, miközben az ember számítógépezik, megállás nélkül szól a zene, nincs közben reklám, nem árul el érdekes adalékokat a dj, nem kell cserélgetni a CD-t, és nem kell ezerszer meghallgatni ugyanazt.

10 óra nagy idő, ha már ennyi zenét vihet magával az ember arra a nevezetes lakatlan szigetre, akkor nem fog zavarba jönni, de ráadásul ha egy CD-n 10 óra fér el, akkor két CD-n 20, és így tovább, egész addig, amíg a lemezgyűjteményünk tart. Az Interneten is számos gyűjtemény található, elég csak rákeresni valamelyik népszerű katalógusban (http://www.yahoo.com, http://www.altavista.digital.com) az mp3-ra, és máris tetszés szerint válogathatunk. Persze Prodigyt nagyobb eséllyel találunk, mint Jimmy Tenort (azért őt is meg lehet találni, ugyan nem mp3-ban, hanem egy másik népszerű tömörítési eljárással, a Real Audióval kezelve: (http://www.frank.co.at/frank/mego/mdos/puu2. html), de ez részletkérdés, itt a mennyiség maga a minőség.

Az élelmesebbek már megtalálták a számításukat a hálón is. Az ausztráliai New World Music (http://www.design.net.au/newworld) a teljes katalógusát hozzáférhetővé tette mp3 formátumban. A Nordic Musicnál (http://www.nordicdms.com) 25 centért bármelyik dalt megvehetjük sztereóban, és ingyen belefülelhetünk egy rövidebb mono részletbe. Ügyes. Nálunk az alternatív zenék kiadója, a Bahia jelentet meg karácsonyra egy olyan mp3 cd-t, amiből a kiadónál kiadott több mint hatvan CD és kazetta anyagából válogatnak tíz órányi anyagot.

Egy ismerősöm már összeállította a saját mp3-as lemezét. Vegyes felvágott, van itt minden: Boney M, Bravo Hits, Desperado, Ennio Morricone, Enya, Funky Town, Kraftwerk, Madonna, Ravi Shankar, St. Martin, Sade, Tina Turner… Reggel nyolckor betettem a lemezt, és még mindig ez szól, pedig lassan vége a napnak. Ha valaha mégis elterjed a DVD, akkor arra 100 órányi zenét pakolhatnak fel a gyűjtők. Hogy miből fognak megélni ezután a lemezgyárak? Hogy miért lesz érdemes ezután új lemezeket kiadni? És mi lesz, ha a jövő hónapban már arról számolhatok be, hogy egy floppyn elfér a világ eddigi teljes filmtermése? Tessék olvasni a PC Magazine-t, ott foglalkoznak jóslással!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/01 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3577