KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/január
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Samuel Fuller

• Szilágyi Ákos: Iván árnyékában Változatok rettentőre
• Csejdy András: Hinta, palinta Az erőszak vége
• Bori Erzsébet: Tiszta sor Az ifjú Wenders
TELEVÍZÓ
• Zachar Balázs: Piac-kép Kereskedelmi televíziók
• Békés Pál: Ha az ember Scolába jár Híradó-világ

• Varga Balázs: Megszállottan Sorsfilmezés
• Kornis Mihály: Felfelé a lejtőn Töredékek a hatvanas évek filmművészetéről
• Csejdy András: Epe és lép Hatvanas évek
• Hirsch Tibor: Örök élet, sok kis halállal A kosztüm lehull
• Déri Zsolt: Klipsz: szemrevaló fülbevalók Popvideók
• Fáy Miklós: Igazságot Georges Delerue-nek! Filmzene
• Nyírő András: Házi dj Internet
KRITIKA
• Báron György: Szerelmese Tamás és Juli
• Bikácsy Gergely: A becsvágyó Filmszakadás
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Szigorúan bizalmas
• Báron György: Intim kapcsolatok
• Schubert Gusztáv: És a nyolcadik napon
• Nevelős Zoltán: Alul semmi
• Takács Ferenc: Csillagközi invázió
• Ardai Zoltán: Földön egy angyal
• Kovács Kristóf: A gyűjtő
• Csordás Lajos: A holló 2.
• Hungler Tímea: Összeesküvés-elmélet
• Turcsányi Sándor: Tűzhányó
• Tamás Amaryllis: Spawn

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Alul semmi

Nevelős Zoltán

 

A hat férfi, akin alul nincs semmi, az angolok Ózdján, Sheffieldben maradt le az ipari fejlődés szédítő iramában, a lelakatolt acélművet már legfeljebb csak síndarabokat lopni látogatják, munkahely helyett pedig a munkaközvetítőbe járnak be, ahol csak tovább fogy a remény a boldogulásra. Egy férfivetkőző-show plakátja láttán születik meg a főszereplő Gaz, egy tartásdíjat nyögő, elvált apa fejében az elhatározás, hogy ha már úgyis kilóg a fenekük a nadrágból, kovácsolhatnának ebből tőkét. Akkor már történjék mindez pénzért.

Amíg Gaz összehozza a vetkőzőtársulatot, ízelítőt kapunk abból, hogyan is élnek ma Angliában azok, akik értenek valamihez, csak nem jut nekik munka. A tragikum azonban rendre komikumba fordul. A fiúk ugyanis nem szépek, nem nagyon fiatalok, és táncolni sem tudnak. Sorsuk mégis úgy fordul, hogy megváltó a nagy kihívás, mindegyikük esetében nem marad más, mint a vetkőzőszám. Egyszer, egyetlen alkalommal megmutatnak mindent, ha már más nem maradt, akkor azt, amit a természet adott.

A munkanélküliség drámája így válik vígjátéki alaphelyzetté, és éppen ebben rejlik a film ereje, ahogy a reménytelenség közepén képes mosolyt fakasztani, sőt hahotára ingerelni. A legféktelenebb jelenet talán az, amikor a fiúk már a munkaközvetítő előtti sorban is tánclépésekkel araszolgatnak előre, amikor a rádióban megszólal a Hot Stuff Donna Summertől. Hiába, már ők is „forró cucc” lettek.

Ugyanilyen mesterien fagyasztja az arcunkra a mosolyt egy-egy fordulat, például mikor a tagtoborzó felvételin egy negyvenes férfi bohóctréfába illő vetkőzése után megszégyenülten távozik az odakint váró gyerekeihez.

Gyengébb pontjain a film felszínesen kap bele egy-egy témába, ilyen a főhős közhelyes kapcsolata sérült és sértődős kisfiával – a bevett „elvált szülők gyermeke” típus –, vagy két fiú meleg egymásra találásának története. Ám ezek sem felhősítik be a film élvezhetőségét. Az Alul semmit bátran tarthatjuk az év legkomolyabb vígjátékának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3582