KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/január
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Samuel Fuller

• Szilágyi Ákos: Iván árnyékában Változatok rettentőre
• Csejdy András: Hinta, palinta Az erőszak vége
• Bori Erzsébet: Tiszta sor Az ifjú Wenders
TELEVÍZÓ
• Zachar Balázs: Piac-kép Kereskedelmi televíziók
• Békés Pál: Ha az ember Scolába jár Híradó-világ

• Varga Balázs: Megszállottan Sorsfilmezés
• Kornis Mihály: Felfelé a lejtőn Töredékek a hatvanas évek filmművészetéről
• Csejdy András: Epe és lép Hatvanas évek
• Hirsch Tibor: Örök élet, sok kis halállal A kosztüm lehull
• Déri Zsolt: Klipsz: szemrevaló fülbevalók Popvideók
• Fáy Miklós: Igazságot Georges Delerue-nek! Filmzene
• Nyírő András: Házi dj Internet
KRITIKA
• Báron György: Szerelmese Tamás és Juli
• Bikácsy Gergely: A becsvágyó Filmszakadás
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Szigorúan bizalmas
• Báron György: Intim kapcsolatok
• Schubert Gusztáv: És a nyolcadik napon
• Nevelős Zoltán: Alul semmi
• Takács Ferenc: Csillagközi invázió
• Ardai Zoltán: Földön egy angyal
• Kovács Kristóf: A gyűjtő
• Csordás Lajos: A holló 2.
• Hungler Tímea: Összeesküvés-elmélet
• Turcsányi Sándor: Tűzhányó
• Tamás Amaryllis: Spawn

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csillagközi invázió

Takács Ferenc

 

Science-fiction film, mégpedig – első és felületes pillantásra – a gyermeki (sőt, gyermeteg) fajtából: a jövőbeli Földet, pontosabban annak államát, a Világszövetséget aljas orvtámadás éri egy távoli világból, amelyet agresszív és értelmes óriás-rovarok laknak. A Világszövetség katonái felveszik a harcot, az agresszióra invázióval válaszolnak. Katonának állni mindenképp érdemes, mert a szolgálattal szerezhető meg – akárcsak annak idején a Római Birodalomban – az állampolgárság, amely az igyekvőket fölébe emeli a civil társadalomnak. Így tesznek fiatal szerelmeseink is, és így vesznek részt – egymástól elszakadva, s ki-ki mással összepárosodva – az invázióban, amelyből győztesen kerülnek ki, egyben újra egymáséi lehetnek, mert a szerelmi négyszög másik két tagja hősi halált halt a döntő csatában.

De hamarosan ráeszmélünk, hogy ez a kezdetleges űrrománc valójában rafinált paródia (kiindulópontja egyébként klasszikus sci-fi irodalom, Robert Heinlein híres regénye a hatvanas évekből). A rendezés a film számtalan apró technikai részletében – bevilágításban, hajviseletben, stb. – az ötvenes évek amerikai science-fiction filmjeinek, köztük a televíziós sorozatoknak a képi jellegzetességeit idézi fel, mint ahogy a történet és a benne kifejezésre jutó étosz is az Eisenhower-korszak hidegháborús erkölcsi propagandájának, a korszak tömegkultúráját éltető katonás-cowboyos erénytannak a szatirikus repríze.

Közben a rendező körülnéz máshol is: rovarszörnyeit mintha a harmincas-negyvenes-ötvenes évek amerikai füzetes sci-fi comics-aiból, az Astounding Science Fiction és társai lapjairól venné, időnként amerikai katonai toborzófilm-nyelvre vált át, jövőképének némely vonatkozásában, például a szexuális viszonyok terén viszont mai, sőt holnapi feminista látomások tézisein gúnyolódik csendesen. S élvezi is mindezt: a film paródia és szatíra, egyben felszabadult, játékos lubickolás ebben a stílus- és eszmevilágban. Romlatlan és romlott nézőkhez egyformán szól, sci-fi mániákusoknak pedig kötelező olvasmány (pardon, nézvény).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3584