KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/január
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Samuel Fuller

• Szilágyi Ákos: Iván árnyékában Változatok rettentőre
• Csejdy András: Hinta, palinta Az erőszak vége
• Bori Erzsébet: Tiszta sor Az ifjú Wenders
TELEVÍZÓ
• Zachar Balázs: Piac-kép Kereskedelmi televíziók
• Békés Pál: Ha az ember Scolába jár Híradó-világ

• Varga Balázs: Megszállottan Sorsfilmezés
• Kornis Mihály: Felfelé a lejtőn Töredékek a hatvanas évek filmművészetéről
• Csejdy András: Epe és lép Hatvanas évek
• Hirsch Tibor: Örök élet, sok kis halállal A kosztüm lehull
• Déri Zsolt: Klipsz: szemrevaló fülbevalók Popvideók
• Fáy Miklós: Igazságot Georges Delerue-nek! Filmzene
• Nyírő András: Házi dj Internet
KRITIKA
• Báron György: Szerelmese Tamás és Juli
• Bikácsy Gergely: A becsvágyó Filmszakadás
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Szigorúan bizalmas
• Báron György: Intim kapcsolatok
• Schubert Gusztáv: És a nyolcadik napon
• Nevelős Zoltán: Alul semmi
• Takács Ferenc: Csillagközi invázió
• Ardai Zoltán: Földön egy angyal
• Kovács Kristóf: A gyűjtő
• Csordás Lajos: A holló 2.
• Hungler Tímea: Összeesküvés-elmélet
• Turcsányi Sándor: Tűzhányó
• Tamás Amaryllis: Spawn

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tűzhányó

Turcsányi Sándor

 

Nézem a tévét, és megint esik le az állam, mint az államkötvény pontszáma, hiába: ablak a világra. Mozielőzetest adnak, amolyan ajánlófélét, nyilatkoznak a sztárok, az önmegvalósítás műhelytitkába enged, azt hiszem, bekukkantani a rendező, egyébként jön, jön, jön. Most a Men in Black, neve is van az ilyennek, tán trailer, bár az sem kizárt, hogy futurette. Mondja Will Smith, a jelentős szappan-rapper, hogy ő ilyet még nem látott, ez a Tommy Lee (Jones – a szerk.) egy isten. Úgy mondja, csinálja a legnagyobb marhaságokat, hogy arcizma se rándul, el nem röhögné magát, egy vak lóért sem. Viccel fapofával, mint valami Dolly Buster vagy Diane Keaton, ő már nem is emlékszik.

Ezt szeretné a derék Will a nagy Tommy Lee-től eltanulni, és bízik nagyon, hogy idővel belejön. A fapofa beérik, mint a dió.

Hogy az ilyesmi a tatabányai Hámán Katalin Színkörben is minimumfeladat, az Vilit nem bántja, mert ő már látta a Tűzhányót.

És igaza van. Tommy Lee a legképtelenebb baromságokat is tök komoly arccal, mint akinek bármelyik pillanatban perforálhat a vakbele, csinálja végig. Amikor már ő is elröhögné magát, rádől egy ház. Talán a scientológia egyháza vagy a hitgyüli.

Mert Los Angeles városára rázúdul a láva. Kitör a Mont Wilshire, de a bajok a Mojave sivatagban kezdődtek. (Valamelyik stúdiófőnök jelentősebb lét bukott Vegasban.)

Nincs baj. A végén Tommy Lee segítségével a láva metróra száll, s mint romantikus lírikus a nyolcadik abszint után, a tengerbe szalad. Ráadásul az eső is elered. Régebbi moziba járók még emlékezhetnek, mi történt Pompeiben és Herculanumban, amikor kitörött a Vezúv. Mindenki úgy maradt. A pék dagasztás közben, a hóhér akasztás közben, a bűnös fejére hamut szórva.

A Tűzhányó kitörése után Amerika egyik valóban legizgalmasabb férfiszínészét is ez a veszély fenyegeti. Még egy-két ilyen lávaszagú baromság, és Tommy Lee is úgy marad, végleg.

Faarccal, benne a vércikiben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3590