KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/január
ÚJ-HOLLYWOOD
• Greff András: Mi űzi az üldözőt? Paul Schrader megszállottjai
• Kovács Patrik: Egy világcsavargó Hollywoodban Bob Rafelson (1933-2022)
• Gyöngyösi Lilla: A kék szem átka Paul Newman
A MELODRÁMA ARCAI
• Pápai Zsolt: „Az időnek kaputt” A nemzetiszocializmus filmmelodrámái – 3. rész
• Varró Attila: Zsigeri pátosz Test és melodráma 1.: A jövő bűnei
• Kránicz Bence: A barátom odafent Felix Van Groeningen – Charlotte Vandermeersch: Nyolc hegy
MAGYAR MŰHELY
• Rudas Dóra: A kapunyitási pánik nemi differenciái Így maradtam
• Pauló-Varga Ákos: A szomorúság háromszöge Kárpáti György Mór: Jövő nyár
• Földényi F. László: Mi rejlik a bőr alatt? Nemes Anna: Beauty of the Beast
• M. Tóth Éva: Animációs „így jöttem” Kollarik Tamás – Takó Sándor: Csupó Gábor
FRANCIA KÖNYVEK
• Ádám Péter: A „könyv-ember” Truffaut irodalmi átdolgozásai
• Barabás Klára: „A történet soha nem ment ki a divatból” Beszélgetés Josée Dayannal
• Demus Zsófia: A befogadás szabadsága Luc Jacamon – Matz: A gyilkos (Le Tueur)
FILM / ZENE
• Pernecker Dávid: A madárcsicsergés is gyanús Rich Vreeland
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Láthatatlan mozi Avantgárd és kísérleti filmek archiválása
FESZTIVÁL
• Bakos Gábor: A látvány diadala Szolnok – Alexander Trauner ART/FILM Fesztivál
• Navarrai Mészáros Márton: Jégbe zárva Reykjavík
TELEVÍZÓ
• Orosdy Dániel: A repülő pingvin Hugo Blick: Az angolok
KRITIKA
• Huber Zoltán: Szépítő távolság Steven Spielberg: A Fabelman család
• Gyöngyösi Lilla: Nem nyugodnak békében Madarász Isti: Átjáróház
MOZI
• Pauló-Varga Ákos: Eltitkolt történetek
• Kolozsi László: Valaki hall engem
• Csomán Sándor: A látogatás
• Bonyhecz Vera: Azt mondta
• Hegedűs Zsófia: A kis Nicolas
• Benke Attila: Vérapó
• Varró Attila: Gátlástalan örökösök
• Alföldi Nóra: Az új játék
STREAMLINE MOZI
• Huber Zoltán: Bardo
• Pozsonyi Janka: Lady Chatterley szeretője
• Árva Márton: Csoda
• Varga Zoltán: Wendell és Wild
• Rudas Dóra: Toto, a hős
• Déri Zsolt: Meet Me In The Bathroom

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Reykjavík

Jégbe zárva

Navarrai Mészáros Márton

Izland a kortárs filmművészetnek már elismert szereplője, de a fesztivál és gyártás terén is szeretne feljebb lépni.

Izlandot már felfedezték a nagyszabású hollywoodi és kisebb költségvetésű európai produkciók, de a szigetország kormánya idén arról döntött, hogy a gyártási költségek akár 35%-os visszatérítésével megpróbálnak még több filmkészítőt arra ösztönözni, hogy náluk forgassanak. Az évente megrendezett Reykjavíki Nemzetközi Filmfesztivál (RIFF) pompásan illeszkedik abba a trendbe, amely megpróbálja feltenni az Atlanti-óceán északi részén elterülő kopár szigetet a világ filmes térképére. 

*

A 2004-ben életre hívott fesztivált a koronavírus-világjárvány miatt bevezetett korlátozások ellenére 2020-ban is megtartották, igaz hibridformában: korlátozott mozivetítésekkel és online betekintővel, tavaly pedig Debbie Harry amerikai énekes-színésznő, a Blondie rockzenekar immár veterán énekesnője volt a díszvendég (ugyanakkor nem vették ki a programból a RIFF Home elnevezésű online szekciót sem), a fesztiválnak ennek ellenére nagyon sokat kellett idén bizonyítania. A 2022-es kiadás a spanyol és katalán filmeket tematizálta, díszvendége pedig a film és divat világában egyaránt jegyzett Rossy de Palma spanyol színésznő, Pedro Almodóvar kedvelt alkotótársa (ez idáig nyolc közös filmet készítettek) volt.

Mintha a bőségesen gazdag filmszelekció és a kiapadhatatlan energiaforrásnak bizonyuló sztárvendég nem lenne elég, a RIFF ezúttal minden korábbinál komplexebb élménycsomaggal készült a meghívott filmkészítők és újságíróvendégek elkápráztatására. A Reykjavík szigorúan vett belvárosától alig néhány percnyi sétára található, az Atlanti-óceánra néző egykori kekszgyárból hipszter szálláshellyé átalakított KEX Hostel nem csak tucatnyi feltörekvő tehetségnek és innovatív filmesnek nyújtott szállást, hanem több szakmai programnak, a fesztiválhoz kötődő könnyűzenei koncertnek, valamint a mustra Talent Lab elnevezésű „tehetségprogramjának” bemutatkozó- és találkozóhelyeként is szolgált. A Work in Progress műhelybeszélgetéseken, amelyet az előző kísérőrendezvénnyel együtt szintén a fesztivál második felére szorítottak be, tizennégy izlandi, grönlandi, kanadai, feröeri és végezetül spanyol játék- vagy dokumentumfilm alkotói mutathatták be a fejlesztés alatt álló szkriptjüket, a gyártás vagy utómunkálat alatt álló munkájukat a reykjavíki városházán. (Kreshnik Jonuzi és Sævar Guðmundsson izlandi rendező-producerpáros Motherland munkacímen futó közös dokumentumprojektje tűnik az egyik legizgalmasabb vállalkozásnak a lokális, de univerzális izlandi történetek sorában: egy Albániából az Egyesült Államokba emigrált család kálváriáját és újraegyesítését járja körül. A Feröer-szigetek első nagyszabású televíziós sorozata, a fejlesztés alatt álló Tinganes és Grönland első televíziós szériája, és a forgatókönyvfejlesztés fázisánál járó Tasiilaq is méltán keltette fel az érdeklődést.) A pitchingen/filmbörzén Hrönn Marinósdóttir izlandi újságíró, a seregszemle alapító-igazgatója és Frédéric Boyer francia filmkritikus, a Tribeca Nemzetközi Filmfesztivál művészeti igazgatója – a RIFF programigazgatói minőségében – kérdezte a prezentáló alkotókat, akik nem csak producerekkel, forgalmazókkal, színészekkel, újságírókkal, hanem a Golden Globe-díjakat odaítélő Hollywoodban akkreditált külföldi tudósítók szövetsége (HFPA) tagjaival is találkozhattak. A reykjavíki városnéző séta, az izlandi hang- és filmstúdiókban és egy készülő televíziós sorozat forgatására tett látogatások, a szakmai mesterkurzusok és a rohamosan változó világunk kihívásaival foglalkozó panelbeszélgetések (köztük a klímaváltozás, a queer közösségekkel elleni, egyre agresszívebb fellépések, a mentális betegségek megbélyegzése és a civil szféra körül gyorsan fogyó levegő kérdésköreit boncolgató Blacklash: What The F Is Going On? beszélgetésen nem csak újságírók, politikusok, politológusok, diplomaták, tudósok, hanem Ólafur Ragnar Grímsson, Izland korábbi elnöke is felszólalt) mellett számunkra két program jelezte legmarkánsabban a szigetország kulturális-turisztikai célkitűzéseit. Először is, a Guðni Th. Jóhannesson izlandi elnök hivatala a Reykjavíki Nemzetközi Fesztivál szervezői és vendégei számára fogadást rendezett a bessastaðiri elnöki palotában, ahol a második ciklusát töltő államfő az ünnepség helyszínéül szolgáló terem bejárata előtt állva fogadott minket: egyenként megrázta a kezünket, majd néhány udvariassági mondatot váltott mindannyiunkkal. Miután a kiemelkedő művészi teljesítményért járó elismeréssel kitüntette a fesztivál idei díszvendégét, Rossy de Palmát, lehetőségünk nyílt kötetlen beszélgetést kezdeményezni vele. „A fesztivál élénkebb, elevenebb, energikusabb, mint valaha. Ezt a magas színvonalat próbáljuk meg fenntartani a következő évtizedekben is, mert nagyon jók a hazai és nemzetközi visszajelzések is” – nyilatkozta a Filmvilágnak, megjegyezve, hogy a szigetország kormánya idén arról döntött, hogy a gyártási költségek akár 35%-os visszatérítésével megpróbálnak még több filmkészítőt arra ösztönözni, hogy náluk forgassanak. Hozzátette: „Az országunkban 2020 februárjában elterjedt koronavírus-járvány idején kénytelenek voltunk korlátozó intézkedéseket bevezetni, mert a fertőzöttségi arány világviszonylatban az egyik legmagasabbnak számított Izlandon, de a COVID alapvetően mégis azt mutatta meg, hogy mit veszt a nemzetünk, ha nem tudunk kulturális program-sorozatokat rendezni, eljárni színházba vagy moziba. Izlandon alig 350 ezer ember él, de nagyon erős a kulturális önképünk, a művészetek iránti fogékonyságunk.” Másrészt, a reykjavíki fesztivál egyik kiemelt célja, hogy élen járjon a kulturális fesztiválok fenntarthatóságának növelésében és a környezeti hatások csökkentésében. A turisztikai csomópontnak számító fővárosba érkező többszázezer látogató ökológiai lábnyomának csökkentése érdekében Benedikt Erlingsson izlandi rendező (Lovak és emberek; Izlandi amazon) vezetésével facsemetéket ültettünk a Reykjavíktól mintegy 20 km-re található Heiðmörk dombjaira, ahol néhány év múlva már a RIFF önálló erdeje várja a kirándulni vágyókat. (2022-ben mintegy hatmillió fát ültetnek el Izlandon.)

*

Ami az izlandi filmünnep programját illeti, a RIFF elsődlegesen a pályakezdő és feltörekvő alkotók bemutatására teszi a hangsúlyt. Ennek fényében nem lepett meg bennünket, hogy az első- és másodikfilmesek New Visions elnevezésű versenyprogramjában nyolc játékfilmet láthattunk, köztük Lola Quivoron francia rendező Rodéo című érzékeny és lüktető társadalmi drámáját (a RIFF Arany Lundin-fődíjas alkotása), amely a cannes-i fesztiválról az Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű program Coup de Coeur-díjával tért haza. Az elsőfilmesként lenyűgözően komplex alakítást nyújtó Julie Ledru örömjátékának teret biztosító mozgókép tulajdonképpen semmihez sem fogható: egyszerre felnövéstörténet és szociológiai dráma, amely szépen idomul a látványos kaszkadőrjelenetekkel operáló hollywoodi filmekhez és a klasszikus európai művészfilmekhez is (előbbi a Bourne- és a Mission: Impossible-filmeket is jegyző francia Mathieu Lardot kaszkadőr-szakértő munkáját dicséri). A versenyprogramválogatás egyik legizgalmasabb és legmegosztóbb darabjának Manuel Abramovics argentin rendező Pornómelankólia című egyszemélyes drámája bizonyult, amely egy harmincas éveiben járó férfi szexipari karrierjének fiktív-valós történetét meséli el. A film erőssége, hogy a mindennapok egyszínűségét az online tér fantáziavilágának gazdagságával ütközteti, miközben a keserű alaphang és a szolid humor keverékével a közösségi média veszélyeiről és az online pornófogyasztásról is fontos megállapításokat fogalmaz meg. (Abramovics egészestés debütálásának a Blue Boy című, a berlini mustrán 2019-ben díjazott érzékeny és szellemes röviddoksija ágyazott meg, amely egy melegpornóiparba betörni kívánó srácról szól.) Hasonló témát jár körül az osztrák David Wagner a velencei filmfesztivál Kritikusok Hete című programjában fődíjat nyert Eismayer című katonadrámája, amelynek címszereplője, az osztrák Gerhard Liebmann szikrázó átszellemültséggel játssza a férfiasság mintaképének látszani kívánó zárkózott katonát, aki titokban a saját neméhez vonzódik. Az újoncok kiképzéséért felelős, házas és családos őrmester történetén keresztül Wagner – a dokumentumfilmes munkáiról ismert Serafin Spitzer kimért kameravezetésével – nem csak a hadsereg homofóbiájáról és rasszizmusáról beszél, hanem értelmezési lehetőséget kínál az 1950-es évek körül született nemzedékek generációs problémáira is.

A Spanish Waves szekció kilenc nagyjátékfilmjét nem díjazta a reykjavíki nemzetközi zsűri, a közönség viszont ugyanolyan kitörő lelkesedéssel fogadta Spanyolország hivatalos Oscar-nevezettjét, a katalán Carla Simón Alcarrás című drámáját (és a gazdálkodói életforma végnapjairól szóló munka bolíviai operatőrét, Daniela Cajíast), Elena López Riera A víz című, metaforákkal és hiedelmekkel megtámogatott bemutatkozását (a tizenhét éves Anát megformáló Luna Pamies nem csak gyönyörű, hanem parádésan ölti magára a külvilág felé határozottan fellépő, magánéletében bizonytalan hősnőt) és Chema García Ibarra első nagyjátékfilmjét, az ufológusok maroknyi csapatáról szóló A szent lélek című képtelen komédiát, mint a provokatív nem-spanyol dokumentumfilmeket (A Taste of a Whale című bálnavadászatról és a The Territory című, az amazóniai esőerdő pusztításáról szóló munkákat) vagy az izlandi rövidfilmválogatást. A RIFF egyik legnépszerűbb programjának, Az asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén vetítésének az adott aktualitást, hogy Rossy de Palma személyesen mesélt az 1988-as forgatási élményeiről a teltházas közönségnek, mesterkurzusán pedig a spanyol filmgyártás kulisszatitkaiba avatta be a jelenlévőket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/01 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15647